Az iskolában általában azt tanuljuk, hogy a Föld szerkezete a földkéregből, a köpenyből és a magból áll, de geológusok ezt a leegyszerűsített felosztást már régen több pontra bontották.
A Princeton Egyetem kutatói most hegyeket fedeztek fel az egyik ilyen rétegben, a felső és alsó köpenyt elválasztó átmeneti zónában – a felfedezést pedig egy több évtizede történt bolíviai földrengésnek köszönhetik.
1994-ben óriási földrengés rázta meg Bolíviát: a Richter-skálán 8.2-es besorolást kapott, ami a második legerősebb mélyről induló földrengés volt, mióta a szeizmológia kifinomultan működik, és képesek vagyunk mérni az erősséget.
Ez a földrengés segített a Princeton Egyetemnek abban, hogy azonosítsák: a Föld mélyén, a felső és alsó köpeny határán olyan óriási hegyvonulatok húzódhatnak, amelyek akár a földfelszíni hegyeknél is magasabbak és meredekebbek lehetnek.
A REJTÉLYES ÁTMENETI ZÓNA
Ahhoz, hogy megértsük, ez hogyan lehetséges, ismernünk kell a Föld szerkezetének mélyebb felbontását, és a vele kapcsolatos elméleteket is.
Az iskolában tanult rétegek már csak nagyon nagy vonalakban állják meg a helyüket: a szeizmológusok és geológusok már régóta tudják, hogy a köpeny nem egy homogén sáv, hanem felbontható az alsó és felső köpenyre.
A kettő között egy jobb név híján átmeneti zónának nevezett sáv található, nagyjából 410-660 kilométer mélyen.
A Föld köpenye egy közel 2900 km vastag szilárd halmazállapotú réteg, mely a bolygó vasban gazdag magját burkolja be
A Föld térfogatának 82%-át, tömegének pedig 68%-át adja, noha átlagsűrűsége csak feleannyi, mint a magé.
A köpeny alapvetően szilárd, de olyan magas a hőmérséklete, hogy gyakorlatilag nagyon lassan mozgó folyadékként viselkedik.
Az anyag vándorlását hatalmas áramlatok irányítják, melyek előbb felfelé, a kéreg irányába terelik a matériát, ahol az lehűlhet. Később az anyag ismét megindul a mély felé, ezzel pedig egyre közelebb kerül a mag határához.
A mintából hamar kirajzolódott egy óriási hegyvonulat alakja, amely akár nagyobb hegyeket is jelenthet, mint amilyeneket a Föld felszínén ismerünk. A modell nem adott lehetőséget precíz mérésekre, de az arányokat azért lehet belőle sejteni.
Ráadásul, ahogy a felszínen is, úgy az átmeneti övben is vannak simább, egyenletesebb területek, és magas hegyvonulatok is.
Ez a felfedezés igazolja azt, hogy korábban az átmeneti zónáról alkotott elméletek mindegyike helyes volt: van, ahol a hő- és kőzetáramlás problémamentes, hiszen itt sima az alsó és felső köpeny közötti átjárás, nincsenek feltorlódott kőzethegyek. Van viszont, ahol nehezebben mozog a folyadékként viselkedő, forró kőzettenger, mert óriási hegyekbe ütközik.
OSZD MEG másokkal is!