Az elektromosságot nem vezető anyagokból készült négyszöglap alapú piramisokat (gúlákat) acél műszerek vágó-élének megőrzésére, szerves anyagok kiszárítására, mumifikálására és növények növekedési sebességének fokozására lehet felhasználni.
Hogy ez miként lehetséges? Mert érvényesül a piramis-effektus.
És nemcsak azok állítják, akik hisznek a piramisok mágikus erejében, hanem azok a szkeptikus tudósok is kénytelenek belátni, hogy “működik”, akik épp az ellenkezőjét akarták bebizonyítani.
A kutatók felfedezték, hogy a négyszögalapú piramis valóban kiszárítja a szerves anyagokat, és a finom kristályos szerkezeteket is. A fémek és fémötvözetek alapjában véve kristályos szerkezetűek.
Karel Drbal rádiótechnikus 1949. november 4-én szabadalmat nyújtott be a cseh szabadalmi hivatalnál – az általa készített piramis formájú borotvaélezőre. Tíz év múlva 1959. augusztus 15-én meg is kapta a szabadalmat, miután sikerült bebizonyítania, hogy a piramis valóban megőrzi a borotvapenge élét.
Az 1980-ban, illetve 81-ben megjelent Piramiserő I. és Piramiserő II. című könyvben több piramiskísérletről számolt be nyolc elismert kutató. A vizsgálatok a borsó- és babhajtások fokozott növekedésére, a nyers hús jobb tartósítására, a torokbaktériumok és az élesztőcsírák csökkent szaporodási rátájára terjedtek ki, egy négyszögalapú piramis szerkezet alatt.
Oroszországban is kísérleteztek a piramis-erővel.
A piramis belsejében mínusz 40 fokot mértek, ennek ellenére a víz még folyékony állapotban maradt. Egyetlen ütésre a víz láncreakciószerűen kikristályosodott és megfagyott.
A piramisban tárolt magvak az elvetést követően kétszer annyi termést hoztak, az olajos magvak olajtartalma jóval magasabb, a piramisban tartózkodó emberek ellenálló képessége a betegségekkel szemben nagyobb lett.
A környéken működő radarállomás a piramis csúcsa fölött két kilométer magas és 500 méter széles kiterjedésű ionizált légoszlopot mért és rögzített. E kedvező tapasztalatok alapján a mezőgazdasági minisztérium elrendelte a vetőmagvak piramisban történő tárolását.
Az ókori tudósok ugyanolyan nagy érdeklődéssel figyelték a piramisokat, mint ma, azzal a különbséggel, hogy akkor még rendelkezésre álltak az alexandriai könyvtár papirusz tekercsei, amikből a piramisok tudása, alaptechnikája megfejthető volt.
Görög-, perzsa-, bizánci és a római birodalom vajon miért nem épített a piramisokhoz hasonló építményeket, miért csak a majáknál, illetve Peruban és a brazil őserdőben találhatóak.
A válasz nem egyértelmű. Nagyon sok kultúra építészetében találhatunk hasonló csúcsszögű építményeket, mint a piramisok, csak amíg azoknak négy oldalélük van az égtájaknak megfelelően elrendezve, addig a kúpoknak, kupoláknak köralapú a talapzatuk.
Hippokratész kútja Kos szigetén hasonlóképpen megfelel a piramisok arányainak. Az eredeti kút tetején létezett még egy csúcs, amely a végleges magasságot megadta az építménynek.
A kút kifolyó nyílása egyharmados magasságban helyezkedik el a kupola teljes magasságához képest. A most is még megtalálható építményben a piramisokban hasonló pozitív sugárzás mérhető.
OSZD MEG másokkal is!