A második világháborús roncsok sohasem voltak még ennyire gyönyörűek.
A Salamon-szigetek és a Rock-sziget varázslatos, karibi hangulatát már csak az ott annak idején lezuhant, azóta is ott rozsdásodó második világháborús roncsok ódon képe teszi még változatosabbá.
Ezek a titokzatos roncsok hihetetlenül gyönyörű látványt tudnak nyújtani, ahogyan a kristálytiszta lagúnakék vízen átlátva sejlik fel teljes valójuk.
Hajóroncsok, tankok, lezuhant vadászrepülők, szállítójárművek, és Japán hadihajók, de még kilyukadt teherautók kerekei is láthatók ezeken a vidékeken.
Néhai katonák személyes tárgyai, sisakjai teszik még átélhetőbbé az egykoron itt a Földön dúló egyik legnagyobb, nemzetek közötti háborút.
A Saipanon található Chalan Kanoa tengerparton található például ez a képen is látható M4-es Sherman tank. Van valami elképesztő abban, ahogy a lagúnakék karibi világ találkozik a fémmel, melyhez vér és háborús kosz tapad.
Mintha két, különálló világ csapna össze egymással. Ellentétes érzeteket keltenek az emberben, mégis kiegészítik egymást, és egy érdekes egészet alkotnak.
A roncsokat nem csupán véletlenül nem szállították el. Sokan az utolsó, még megmaradt és érintetlen világháborús roncslelőhelyként tekintenek a vidékre, és nincs is tervben, hogy elszállítsák ezeket a helyszínről.
Sokakat ugyanis éppen ezek a roncsok csábítanak a környékre, nem pedig a meleg tengerpartok, és finom bódító koktélok.
A második képen az USA egyik haditengerészeti szállítóhajója látható, már ami megmaradt belőle. Ez az óriási roncs úgy hever ott, a vízből kiálló hajótestével, mint egy korhadó fatönk.
A második világháború egyik legnagyobb és legizgalmasabb csatái, ütközetei mentek itt végbe ezeken az egzotikus tájakon. Olyan volt, mintha csak a paradicsomban harcoltak volna egymással a Japán és Amerikai haderők.
Az amerikaiaknak itt legalább 41 ezer fős veszteségük volt, ellenben a japánokkal, akik 21 ezer embert vesztettek el a csatározások során.
Vannak helyek, ahol a japán hadihajókat átszőtték már az őshonos Mangrove-gyökerek, és a természet szerves, de mégis szervetlen részeivé váltak, beépültek a vidék látképébe.
Japán vadászrepülők roncsai tarkítják a környező erdőket, hatalmas és brutális légi csatákról árulkodva. Ezek a múltban megvívott csaták még csak nem is sejtjük, mennyire kegyetlenek voltak.
A Japánok legendás Zero harci gépének legtöbb roncsa a Salamon-szigeteken található sűrű erdőségekben, dzsungelekben van még most is.
A Tassafaronga tengerparton pedig a Kinugawa Maru Japán haditengerészeti szállítóhajó roncsai buknak fel a vízfelszín alól, mint egy nagy fehér cápa fenyegető uszonya.
A 96-os típusú 15 cm-es tarack volt a Japán Zero vadászgépek egyik szerves része, de voltak olyanok, melyekre nagymértékben forgatható gépágyúkat szereltek.
A Salamon-szigetek részét képező Gavutu szigeten még ma is láthatóak azok a kikötőrészek, melyeket a Japánok használtak a háború alatt.
Ezen a képen pedig egy sűrű növényzet által benőtt szintén Japán vadászrepülő látható.
Bármi is volta a múltban, bármekkora csata is zajlott le, a végén a természetgyőzött, mely magába temetet ezeket a borzalmas háborús emlékeket.