Egy őszinte vélemény, mellyel sokan egyet fognak érteni…
Maga a bürokrácia mesterségesen is fenntartja a nemzetiségek megkülönböztetését és akadályozza a bosznia-hercegovinai öntudat kialakulását.”
Ha az elkülönítés, a mesterséges szegregáció a következő években is folytatódik, akkor előbb-utóbb betelik a pohár…
Egy bosnyák nő őszintén beszélt a világot és a társadalmakat megosztódolgokról a hétköznapokban.
Nagyon tanulságos:
46 nemzetiség élt csak az iskolánk közvetlen közelében Frankfurtban. Ebből mindenki talált valakit a szomszédjai között, akikkel csupán származási alapon haragot tarthatott volna, mégsem tette.
A magam tapasztalatából tanulva úgy gondolom, hogy a konfliktuszónákból haladéktalanul ki kell hozni a gyerekeket, de velünk ellentétben nem egyedül, hanem családostul, de legalábbis az édesanyjukkal együtt. Nagyon nagy árat fizettünk gyerekként akkor az elemi biztonságunkért.
Mindemellett biztos vagyok abban, hogy a mai életemben döntő szerepet játszik az a négy év, amit Frankfurtban töltöttem. Az iskola, a tanárok, a barátaink, a befogadó családjaink, mindenki felbecsülhetetlen tapasztalatokkal gazdagított minket. Velük, általuk is lettünk azzá, akik vagyunk.
„Nagyon megviselt mindenkit. Olyan volt, mintha közöttünk is széttört volna valami. Persze mindenki a másikat okolta, de
a legmélyebb érzelem a sokk volt, hogy egy ilyen, több évszázados építményt valaki egyszerűen elpusztíthat.
Talán akkor vált bennünk valóságossá a háború.”
A vitát végül Alen, Tihana bátyja zárta rövidre. „Aki ezen akar vitatkozni, az menjen haza – mondta, méghozzá németül. – Itt béke van, azért hoztak minket ide, hogy békében élhessünk. Ha háborúzni akartok, menjetek haza!”
OSZD MEG másokkal is!