A tudomány jelen állása szerint toll borította őket, de a tollak színezete, és bőrük színe is nagy rejtély. Erre kaphatnak a tudósok választ egy új kutatás során. Tippjeik azért már most is vannak!
Egy különleges módszer segítségével a külső színért felelős biológiai szövetek, és maradványok váltak láthatóvá egy ősmadár fosszíliájában.
Ezzel a módszerrel a jövőben képesek lehetünk meghatározni, milyen színűek is voltak a dinoszauruszok.
Korábban csupasz gyíkoknak gondoltuk őket
A dinoszauruszokkal kapcsolatos kutatások még az 1950-es években lendültek fel, majd a kétezres évekre kicsit alábbhagytak. Akkoriban sok régész és paleontológus gondolta úgy, hogy már mindent tudunk ezekről a 65 millió évvel ezelőtt élt lényekről, és már nincs mit kutatni.
Tudták, hogyan néznek ki, sejtették, milyen hangot adhattak ki. Ezt az akkori tényállást és tudományos látleletet örökítette meg a kasszasikernek szánt Jurassic Park című film, csupasz, és ijesztően hörgő lényeivel.
Csak az elmúlt 10 évben derül ki, hogy a dinoszauruszok talán nem is úgy néztek ki, mint hittük. Sokkal inkább voltak madárszerűek, mint gyilkos hüllő kinézetűek. Toll borította őket, színesek voltak, és a viselkedésük is a madarakéhoz volt hasonló.
Nem tudják, milyen volt a színük
A dínók színe azonban a tudomány számára rejtély maradt. Rengeteg elképzelés született, hogy hogyan nézhettek ki rajtuk a tollak, és több elmélet született, melyek szerint talán alkalmazkodtak a környezethez, így a havas vidékeken fehér, míg a sivatagi régiókban vörös, vagy sárga tollakkal ékeskedtek.
gy bizonyos időszaknál régebbi maradványokból képtelenség volt megállapítani ilyesmit. Főleg akkor, ha nem is a maradványokat, hanem úgynevezett fosszíliákat találtak, amelyekben ugyan néha megtalálhatók az eredeti állatok maradványai is, de sok esetben ezek lenyomatok használhatatlanok.
Egy új módszer felfedheti a rejtélyt
Új módszerről lehet hallani az utóbbi hetekben, mely képes lehet vizsgálni az ilyen leleteket, és egyes esetekben már sikerrel is jártak azon a téren, hogy sokkal több információt nyerjenek ki belőlük.
Bár még így sem sikerült konkrét színeket megállapítani, de a felfedezéshez nagyon közel járnak a kutatók.
Egy 130 millió éves madár fosszíliáját vizsgálták a különleges eljárás és kutatás keretében, olyan biológiai nyomokat keresve, amelyek az állat színére engednek következtetni.
A maradványban kifejezetten melaszómákat kerestek, és meg is találták őket. A kutatók összevetették a madár kövületben található keratinnal, melyből rendkívül sok található az állatok tollazatában.
A melaszómékkal mindig az volt a baj, hogy nem tudták mihez hasonlítani őket, és sohasem lehettünk biztosak benne, hogy az nem-e egy másik biológiai maradványhoz tartozó melaszóma volt-e. Az összehasonlítással azonban erre lehetőségünk nyílt.
Ha a meglévő leletekben keratin nyomait keresik, az új módszer segítségével meg lehet mondani, milyen színű lehetett az ősgyíkok kültakarója, de ebből következtetni lehet az evolúciójuk folyamatára, elterjedésükre, részletesebb felépítésükre is.
Egyre barátságosabb kinézettel rendelkezhetnek, ahogy a tudomány egyre jobban megismeri őket. Kezdetben csupasz, és vérszomjas állatoknak gondoltuk őket, mára már színes, tollazattal rendelkező, hápogó hangot kiadó lényekként ismerjük őket.
Azért annak örülünk, hogy annak idején Steven Spielberg még nem ezen, új kutatási eredmények alapján forgatta le a filmet.