Vízhiány, szárazság, háború, kannibalizmus – címszavakban így tudnánk összefoglalni az előttünk álló kihívásokat. A Föld nem képes ellátni az emberiséget, hiszen erőforrásai folyamatosan csökkenek, megművelhető területei pedig elsivatagosodnak. A Húsvét-szigetek sorsára jutó emberiség minden egyes elpocsékolt liter vízzel saját sírját ássa.
Csak tavaly egy millió hektárnyi termőföld tűnt el az Egyesült Államokban. A modern, öntözésen alapuló mezőgazdaság, valamint a globális felmelegedés következményeként az USA-t az elsivatagosodás fenyegeti. Ám Dél-Európa és Magyarország is hasonló sorsra juthat, ha nem gazdálkodik ésszerűen az energiaforrásaival.
A 2015-ös Szövetségi Mezőgazdasági Hivatal jelentése megállapítja, hogy több mint egymillió hektárnyi termőföld vált homoksivataggá, és ezzel egy időben 18 000 farm működésképtelenné.
Kétség sem fér hozzá, hogy feléljük erőforrásainkat, a megművelhető mezőgazdasági területek egyre csökkenek, a Föld népessége pedig exponenciálisan növekszik.
Előrejelzések szerint 2050-re 9,5 milliárdnyian leszünk, ennyi éhes szájat pedig nem tud megetetni az anyatermészet.
Ahhoz, hogy lépést tartsunk a 2,3 milliárdos népességnövekedéssel, egy Brazília méretű területet kellene művelés alá vonni, ám ekkora megműveletlen földdarab egyszerűen nem áll a rendelkezésünkre,
ezért más alternatív megoldásokat kellett találniuk a mezőgazdasági mérnököknek. Hogy ezek mik lehetnek, arra még visszatérünk.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a Földön ma mintegy 1,2 milliárd ember küzd alultápláltsággal, a népességrobbanás következtében ez a szám folyamatosan nő. Az történelem folyamán a Föld populációjának növekedése lassú tendenciát mutatott, a gyors növekedés, egy relatíve rövid időszakra, az utolsó 200 évre tehető.
Ha a Föld 2016-ban egy 100 lakosú falu lenne, 60 ázsiai, 16 afrikai és 10 európai lakna benne. 2050-re ennek a „falunak” a lakossága várhatóan 133-ra emelkedik, és köztük 73 lenne ázsiai, 33 afrikai és 10 európai, vagyis az európaiak és az ázsiaiak aránya csökkenne, az afrikaiaké növekedne – állítják a népességnövekedéssel foglakozó kutatók.
Elefántcsontpart lakossága az elmúlt 50 évben megtriplázódott, Ázsiában India (782 millió) népessége 2030-ra megelőzi Kínát is. A középső birodalomnak nevezett Kína 111 százalékos népszaporulata a születésszabályozás azonban elmarad a világ átlagától.
Európa fogyóban, de jönnek a bevándorlók…
Az öreg kontinens népessége fogyóban, mindössze 21 százalékkal nőtt az elmúlt 50 évben, szemben az USA 72 százalékos népességnövekedésével.
Az Európai Unió 27 tagállamának lakossága 2050-re tovább csökken, a kontinens demográfiai súlya a jelenlegi 12 százalékról 7 százalékra esik vissza, annak ellenére, hogy a bevándorlók száma várhatóan tovább nő.
A túlnépesedés egy folyamatsor első láncszeme, mely az élelmiszer-termelés fokozott növekedésének igényét támasztja, és végül is elsivatagosodáshoz, az éhezéshez vezet, ezzel elfojtva önmagát – jegyzi meg az amerikai mezőgazdasági statisztikai hivatal tanulmánya.
A Föld egynegyedéről, főleg Afrikából (a Szaharától délre fekvő Száhel-övezetből) ökológiai menekültek milliói kényszerülnek az élelem-, és vízhiány miatt lakóhelyükről elvándorolni, elsősorban Európába, Oroszországba és Törökországba. Az európai menekültválságot szokás a háborúval összemosni, ám a migránsok jelentős hányada gazdasági, ha úgy tetszik ökológiai menekült.
Szerencsére az elsivatagosodás, és a megművelhető mezőgazdasági területek fogyására is született épkézláb javaslat. Ez pedig a függőleges gazdálkodás, a felhőkarcolóba integrált mezőgazdaság.
A helyzet tehát a következő: mivel a közeljövőben sokkal kisebb rendelkezésre álló területen kell majd jóval többet termelnünk, méghozzá úgy, hogy az ehhez szükséges energiát lehetőleg környezetbarát, megújuló energiaforrásokból biztosítjuk, ezért a vertikális mezőgazdaság tűnt a legoptimálisabb megoldásnak.
A függőleges farmok ötlete meglehetősen új gondolat: a legújabb ilyen elképzelés, a Rahul Surin tervezte Oasis Tower Dubait célozza meg. Az Oasis Towerben akár 40 000 fő ellátására elegendő élelmiszert lehetne előállítani, emellett a torony funkciói lakásokkal egészülnének ki.
A történelemben először Dickson Despommier, az amerikai Columbia Egyetem professzora és tanítványai 1999-ben rukkoltak elő a vertikális gazdálkodás koncepciójával. Az elképzelés viszonylag egy egyszerű ötleten alapszik: olyan felhőkarcolókat építenének, amelyek vertikális farmokként funkcionálnak: a gabonát, zöldséget, gyümölcsöt, illetve gombákat a különböző emeleteken lehetne megtermelni, s lehetőség lenne akár állattartásra, illetve -tenyésztésre is.
Az emeletes farmok energiaellátását megújuló energiaforrások – elsősorban nap-, illetve szélenergia – biztosítanák. Hasonló projektet indított nemrég egy magyar feltaláló, Kenyers István is, aki a városi szennyvizet is hasznosító aeropóniás növénytermesztési technológiát fejlesztett.
Végezetül pedig játszódjunk el azzal a gondolattal, hogy mekkora esélye van az emberiségnek, arra, hogy a Húsvét-sziget lakóihoz hasonló sorsra jusson? A válasz egyértelmű: ha nem változtatunk az erőforrás és energiapazarlásra alapozott életvitelünkön, akkor a világvégét nem egy titokzatos meteor okozza majd, még csak az atomháború sem, hanem az ember felelőtlensége.
Elrettentő példaként álljon itt azok története, akik már kihaltak egyszer.
A Húsvét-sziget a tenger közepén fekszik, több száz kilométerre a legközelebbi lakott szigettől. Egy teljesen elzárt, magába forduló civilizáció volt. Az itt, mintegy 1600 évvel ezelőtt letelepedett polinéziai törzsek számára pedig mag volt a paradicsom. A szubtropikus erdők minden földi jóval ellátták a szigetlakókat, akik évszázadok alatt összetett gazdasági, politikai és kulturális rendszert teremtettek.
A lakosság folyamatosan nőtt, egy időben a 15 ezret is elérte, és eljött az a pillanat, amikor az erdők megújulása már nem tudott lépést tartani a fakitermeléssel.
Az erdős területek kitermelésével megkezdődött a talajerózió, kisebb lett a terméshozam, és a sziget nem tudta többé elegendő élelemmel ellátni lakóit.
A mezőgazdasági termelés 1200 és 1600 között egyre intenzívebbé vált és egyre magasabbra kúszott a vulkáni hegyek oldalán. A halászat jelentősége ugyanakkor csökkenni kezdett. Ennek a nagyobb kenuk építésére alkalmas fák számának csökkenése lehetett az oka.
Az egymással háborúskodó klánok feldöntötték egymás óriásszobrait. 1772 húsvét vasárnapján, a szigeten partra szálló európaiak csak puszta földet találtak a trópusi paradicsom helyén, ahol a megmaradt lakosság körében mindennapos volt az erőszak és a kannibalizmus.
Az amerikai farmok példájából kiindulva megállapíthatjuk, hogy a közeljövőben a fejlett államok lakossága is szembesül az éhezéssel, szegénységgel és nem utolsósorban a természeti csapások okozta nyomorral.
Az éghajlatváltozás hatását mi egyelőre nem érzékeljük, legalábbis nem veszünk róla tudomást, ám a víz és a termőföld a következő évszázad legnagyobb kincsévé válik.
OSZD MEG másokkal is!