Nézd meg, hogy épülnek fel a reinkarnációs ciklusok, és hol tartasz a karmikus tanulási folyamatban.
Talán te is kíváncsi vagy arra, hogy hány életed van itt, a Földön. A reinkarnáció hirdetői úgy tartják, hogy a földi életek száma nem tetszőleges, és nem is végtelen. Ahogyan az iskolában, úgy a reinkarnációs folyamatban is különböző szintek vannak.
Aki szorgalmasan dolgozik a spirituális fejlődésén, gyorsíthatja kissé a folyamatot, aki hanyag, az lassítja.
De az alaptanterv lényegében mindenki számára ugyanaz. A metafizikai tanítás szerint azokon kívül, akik ma a Földön élnek, még sok lélek tartózkodik a spirituális birodalmakban.
Azt tartják, hogy egy lélek körülbelül nyolcszáz alkalommal ölt anyagi testet, míg eléri a spirituális mesterfokot. A fejlettebb lelkek valamivel gyorsabban haladnak, az ókori misztikusok szerint például a teljes reinkarnációs ciklushoz 777 élet szükséges. Ezek szerint a lélek a nyolcszáz élet alatt három különböző fázison megy keresztül. Az első kétszáz életet ösztönös, a következő ötszáz életet intellektuális, az utolsó száz életet pedig megvilágosodott állapotban tölti.
A lélek az emberi fejlődés első földi szakaszában megmártózik az anyagi élet viszontagságaiban – a fájdalomban, az örömben, a születésben, a halálban, a nemiségben.
Az élet ebben a fázisban a legerősebbek életben maradásáról szól. Az emberiség legfontosabb tulajdonsága az ösztönösség. Vannak ugyan szellemi képességei, csakhogy kezdetlegesek, nincs birtokában az éber elme spirituális képességeinek. Ezt a periódust az anyagi tudatba való alámerülés jellemzi.
Egyes ezoterikus iskolák a kegyvesztettség állapotával azonosítják ezt az alámerülést, mert ebben a helyzetben a lélek elveszíti Isten-tudatát, és kizárólag az általa észlelt anyagi környezettel azonosul.
A korszakot gyakran az őskornak feleltetik meg, és azt gondolják, a lélek, mielőtt spirituális otthonához vezető útjára lépne, alámerül az anyagba. A ciklus végezetével az emberi lélek megkezdte következő, intellektuális fejlődési szakaszát. A második inkarnációs szakaszban kezdődött a kultúrák, civilizációk építése.
A ma ismert művészetek, tudományok és vallások csak azután jöhettek létre, hogy a lelkek elértek a tudatosság szellemi szintjére. A fejlődő lélek munkával és tanulással készül az inkarnációk végső szakaszára, a megvilágosodott szintre.
A lélek az utolsó száz újjászületése alatt tanulja meg, miként használja fel tudatosan azokat a spirituális erőket, amelyeket elsajátított. Ebből a szakaszból sem hiányzik a szenvedés, de a lélek másképpen tekint rá. Amint pedig kiszállt a körforgásból, egy magasabb élet részesévé válhat.
Az előző életek felidézésében nagy jelentősége van a tudatalattinak, és a módszerek többségének az a célja, hogy az ember rácsatlakozzon a saját tudatalattijára. Az egyik legelterjedtebb módszer a hipnózis, melyben előjöhetnek előző életekbeli emlékek. Ugyanakkor itt nemcsak valós eseményekkel találkozhat az ember, hanem képzeletbeliekkel is. Viszont gyakran gyógyító hatása van azoknak az információknak, amelyeknek ilyenkor birtokába jut.
A saját életed eseményeit is figyelheted: ha felgyorsul a spirituális fejlődésed, vagy ha megszabadulsz egy régóta ismétlődő helyzettől, valószínűleg karmikus fordulóponthoz érkeztél.
Addig pedig a türelem a legjobb tanácsadó, mert a karma mesterei a kellő időpontban feltárják előtted a szükséges tudnivalókat.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: Femina.hu