Azt mondják, hogy a gyerekek jóval fogékonyabbak a túlvilágra, mint a felnőttek. Gyakrabban látnak szellemeket, sokkal többször képesek kapcsolatba lépni a túlvilággal. De időnként a túlvilág borzalmas dolgokat súg a fülükbe. összeszedtünk néhány tényleg velőtrázó igaz történtet, melyet kétségbeesett szülők meséltek el.
Tényleg hátborzongató dolgok lesznek leírva, melyeknek az adja az igazán riasztó mivoltát, hogy valós történeteket és tapasztalatokat tartalmaznak, melyeket halálra rémült, vagy nagyon aggódó szülők meséltek el.
Sally a gyilkos
„A lányomnak volt egy képzeletbeli barátja. A lányt állítólag Sallynek hívták, és börtönben is volt azért, mert levágta az anyja fejét.”
A kapitány
„Egy szülő mesélt nekem egy fogadóórán arról, hogy nagyon aggódik a hétéves kisfia miatt. A fiú ugyanis azt mondja, hogy időnként látni szokott egy láthatatlannak ható, félig áttetsző lényt, aki képes átjárni a falak között otthon. Időnként pedig játszik is vele.
A titokzatos szellemszerű alakot kapitánynak hívta, mert egyenruhában volt, és szakállas volt. Elmondta a fiúnak, hogy mikor felnő, az lesz a dolga, hogy öljön. – feltehetően katona lesz (a szerk.) – a fiú viszont nem akar felnőtt korában majd senkit megölni, és ezt gyakran üvöltözve hangoztatta is a házban. A rejtélyes kapitány a gyerek szerint csak annyit mond erre, hogy nem lesz más választása.”
Vörösen izzó szemek
„Volt egy időszak, amikor a négyéves fiam szobájában ha lekapcsoltam a villanyt, és jelen volt az ő képzeletbeli barátja, akkor a sötétben tisztán kivehetően vörösen izzó fényeket láttunk, mintha a szellem szemei lettek volna.”
Olyan, mint Kelly
„Egyszer a mi lányunknak is volt egy képzeletbeli barátja. A kislányunk akkor alig 3 éves volt, és elmondta, hogy ez a rejtélyes lány Kelly, és a szekrényében lakik. Gyakran játszottak együtt, ilyenkor a lányunk magában ült egy asztalnál egy üres szék előtt, és magában beszélt.
Egyszer aztán éppen az Amityville-i horror új mozis változatát néztük, amikor éppen azt a jelentett mutatta a TV, amikor az egyik szellemkislány szomorú arccal bámul bele a képernyőbe, és feketék lesznek a szemei.
Pont ugyanebben a pillanatban szólalt meg a kislányunk, hogy „Ő pont úgy néz ki, mint Kelly! Ő pont úgy néz ki, mint Kelly!” Még most is beleborzongunk.”
Amerikai őslakos
„Amerikában élünk. Nekem volt egy bátyám, aki kiskorában rengeteget társalgott egy képzeletbeli barátjához, aki sohasem létezett. A barátot Friya-nak hívták, és az elmondása szerint egy délceg, sötét bőrű, karakteres arcú személy volt.
Egyszer aztán négy évesen odaállt a szüleim elé, és azt mondta nekik, hogy Friya a szomszéd házban lakott eredetileg, még nagyon régen, amikor a fehér emberek elfoglalták a vidéket, és elfogták, megkínozták, majd élve elégették őt, és az egész falut lakosságát vele együtt.
Nem éppen olyan sztori, amit egy négyéves gyerek csak úgy ki tudna találni.”
Nem tudom megölni
„Amikor a testvérem kicsi volt, többször viselkedett nagyon furcsán. Volt, hogy magában beszélt, míg máskor szokatlanul nyomott volt a hangulata, vagy kifejezetten ellenséges volt. Egy ízben pedig az anyám hallotta, amint a szobájában ezt kiabálja éjszaka:
„Nem ölhetem meg! Nem ölhetem meg! Ő az egyetlen apám!”
Nagyon sokkoló és egyben hátborzongató volt, amitől a szüleim nagyon megijedtek.”