A Fülöp szigeteken található Sagada aprócska közössége nem szokványos módon emlékezik meg halottairól. Az elhunytakat ugyanis nem eltemetik több méter mélyre, hanem éppen ellenkezőleg: a magasba emelik őket, függő koporsókban.
Még belegondolni is bizarr, hogy a képen látható tárgyak valójában koporsók, melyek a hegyoldalon függnek.
Ezekben a koporsókban elhunyt gyerekek és halottak maradványai, holttestei vannak, és azt várják, hogy a helyiek meggyászolják őket.
A halált minden nemzet máshogy dolgozza fel. Kultúrája, országa válogatja, hogy hol, hogyan dolgozzák fel a gyászt.
Valahol a temetés alapvetően egy vidám dolog, és nem a szomorúsággal van összekötve. Ilyen hely India is, ahol a halált csak egy átalakulásnak tartják, és mélye hisznek a reinkarnációban.
A nyugati világban többnyire a szomorúság és a mély, fájdalmas gyász jut eszünkbe a halálról, és a temetésekről. Míg a legtöbb kultúrában a Földbe temetik a halottakat, több éter mélyre, addig a Fülöp-szigeteken található Sagada apró kis közössége a magasba emeli a halottait.
Ez az ottaniaknak egyfajta hagyomány, melyet közel 2000 éve ápolnak már. A bizarr szokás során az elhunytat 5 napon át megfüstölik – a konzerválás miatt van szükség rá – majd koporsóstól egy szikla vagy barlang falába ágyazzák.
Eleve furcsa az a kultúra, ahol az elhunyt még életében saját maga vájja ki a koporsóját fából, hogy mikor meghal, abba temessék majd el, és helyezzék végső nyugalomra.
Még hátborzongatóbb az, hogyha valaki túl kicsire faragta a saját maga által készített koporsót, akkor nem teketóriáznak, eltörik az illető lábát, és egyéb csontjait, hogy betuszkolják a koporsóba. Érdemes tehát pontosnak lenniük…
A helyiek körében ez a bizarr temetkezési szokás nem véletlenül alakult ki, hanem okkal.
A Sagada lakóinak hite szerint az elhunyt így közelebb kerül a mennyekhez, valamint teste kevésbé van kitéve a természet pusztító erőinek.
Ebben részben van valami, mert a vadállatok így valóban nem érik el a tetemeket, és az esőzések és árvizek sem pusztítják a testeket. A megfüstölő eljárásnak köszönhetően pedig a testek sokáig megmaradnak mumifikált állapotban, mielőtt végleg elbomlanának.
A halottakat tudatosan magzatpózban helyezik el a koporsókban, mert úgy tartják, hogy úgy kell végső nyugalomba szenderülni, ahogyan megszülettünk.
Sírkövek híján a koporsók oldalára írják fel az eltávozottak neveit, de az évszámot nem minden esetben mázolják fel melléjük, mert szerintük nem az a fontos hogy mikor élt az illető, hanem hogy teljes életet élt-e.