Hatalmas étvágyú halak, melyek kutyákat ragadnak magukkal a vízbe, ijesztő faházak, szellemek jelenléte által átjárt vidékek jellemzik Magyarország egyes vidékeit. Volt, ahol betyárok szellemét vélték látni, volt ahol riasztó lidércek árnyképei sorakoztak az elhagyott temető fejfái felett…
Rengeteg paranormális jelenségekkel kapcsolatba hozható falu és helys van ma Magyarországon. Az egyik ilyen Fehérvárcsurgó, melyről rendkívül sok legenda és szóbeszéd kering, melyet azt hinnénk, hogy csak a rosszmájúak terjesztettek el annak idején.
Azonban a mendemondák mögött több igazság van, mint hinnénk, és éppen ez a legriasztóbb az egészben…
Sokan úgy tartják, hogy ezek a legendák, elbeszélések azért is alakultak ki, mert a falu egy része római és avar kori temetőkre, tömegsírokra épült.
Akadnak olyan helyi öregek is, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy a vidéken átok ül emiatt, míg mások nem hisznek abban, hogy mindennek bármilyen köze lenne a temetőkhöz.
Halak, melyek kutyákat ragadnak le a mélybe
A helyi horgászok sokat tudnának azokról a titokzatos, már-már félelmetes haltámadásokról mesélni, melyet, ha többen nem lettek volna szemtanúi, el sem hinnénk.
A kutyákat szigorúan tilos a falu közelében található Vaskapu-tározó – mesterséges – tavának partjához vinni, vagy ha valaki ezt megteszi, csak saját felelősségre teheti.
A halak ugyanis a szóbeszédek szerint többször ragadtak már a mélybe magukkal kutyákat.
Első hallásra ez hihetetlennek tűnt, sokan nem is hitték el, és csak egy helyi horgászok által kitalált ugratásnak hitték, azonban a jelenség valósabb volt, mint bármi, amit eddig gondoltak..
Gyakran fedeznek fel olyan róka, kutya, macska lábnyomsort, mely a tóba vezet, majd hirtelen eltűnik, mintha valami elragadta volna a jószágokat.
2014-ben azonban nyilvánosságra került egy kép, mely minden kétséget eloszlatott a mendemondákkal kapcsolatban.
A fotón egy óriási hal volt látható, melyről könnyen el lehetett képzelni, hogy kisebb termetű állatokat, kutyákat, macskákat képes lehúzni magával a mélybe. A harcsa 222 cm hosszú volt, és 102 kilogramm.
Később az is kiderült, hogy a tó tele van hasonló, hetven, nyolcvan kg-os példányokkal, vagyis egy egész giga kolónia élhet a vízben.
Betyárok szelleme a Bakonyban
A Bakonyban a legendás betyár, Sobri Jóska szellemét többször látták már a környéken az elmúlt évtizedekben. A betyárokat rengeteg rejtély és tisztelet övezte annak idején. Legnagyobb hírnévre az alföldi, Szeged környéki Rózsa Sándor tett szert közülük, a bakonyi betyár mintaképe pedig Sobri Jóska lett.
Emlékét mesék, dalok, balladák, ponyvaregények sora őrzi, sőt hírneve átszárnyalt a határokon is: bekerült a német lexikonokba, több ízben számoltak be róla Amerikai történelmi folyóiratokban.
Azt beszélik, hogy a környéken időnként látni lehet egy betyárokra jellemző viseletet hordó szellemalakot, aki átlebeg a bakonyi táj homokfestményre emlékeztető látképén.
Hogyan valóban a néhai Sobri Jóska szellemét látni-e ilyenkor, abban természetesen senki sem biztos, de többen megesküdnek rá, hogy a régi betyárok szelleme – így Rózsa Sándoré – is itt maradt kísérteni a magyar földeken.
Különös lények a magyar erdőkben
A Fehérvárcsurgót környező erdőkről is érdekes, és egyszerre nyugtalanító legendák keringenek. Sokszor láttak a tározótól nem messze elterülő erdőben különös, görnyedten járó, lapos, vékony emberi lényt. Vagy legalábbis egy olyan valamit, ami hasonlított az emberre, de különös, röfögő hangot adott ki magából.
Más településeken is arról számoltak már be többször is, hogy bizarr jelenségek ütötték fel a fejüket alkonyat után a rengetegben.
Vannak olyan falvak, ahol koboldokról is számoltak már be, melyek a közeli, régóta elhagyatott bányákba húzódnak vissza nappal, és alkonyatkor onnan bújnak elő, de alapvetően félnek az emberektől.
Más elbeszélések szerint az hírhedt szegedi boszorkányszigeten elhunyt lelkek, kíséretek bolyonganak.
Hogy ezeknek mennyi a valóságalapja, nem tudni, de a helyiek egy része esküszik rá, hogy valóban szoktak időnként szokatlan, megmagyarázhatatlan dolgokat tapasztalni, és nem szívesen sétál az erdő közvetlen környékén senki az után, hogy lemegy a nap.
Az elhagyatott alföldi pusztákon számtalan elhagyatott faházat lehet találni, ezekből időnként szintén nyikorgó, sípoló hangok szűrődnek ki, bár ez lehet, hogy csak a nyekergő lécek küzdelmének a hangja az idő vasfogával.
Forrás: selfmade.black