Lehetséges, hogy nem is természetes formáció.
Hihetetlen, és egyben nagyon megdöbbentő eredményre jutottak nemrégen geológusok, akik azt mondják, hogy a Szahara nem természetes formáció.
Előre ez nagyon különösnek hangozhat, és az oka is nagyon különös. Eleinte nem gondolták, hogy ez lehetséges, és mindig is természetes formációként gondoltak rá.
Vagyis egy olyan geológiailag száraz vidékként, melyek a természetes folyamatok, és az éghajlat alakított olyanná, amilyen jelenleg is. Ilyen lassú, sok ezer éven át tartó elsivatagosodás sokszor végbement már más helyeken.
A Szahara a Föld legnagyobb sivataga. Az Észak-Afrikában elterülő sivatag területe több mint kilencmillió négyzetkilométer, kora mintegy 2,5 millió év. A „szahara” név az arab „sivatag” szóval egyezik meg, némileg eltérő kiejtéssel.
A Szahara valamikor a mainál sokkal nedvesebb volt, területén legalább a legutolsó jégkorszak óta élnek emberek. Ezt onnan tudják, hogy a Szaharában vízhez kötött állatok kőbe vésett képét találták meg, méghozzá rengeteg számban kerültek elő ilyen régészetileg is értékes leletek.
Most úgy tűnik, olyan nyomokat találtak a geológusok, mely mindent megváltoztathat, legalábbis a Szahara történelmével kapcsolatban.
Azt vetették ugyanis fel az eredmények alapján, hogy a Szaharát nem más hozta létre, mint egy mesterséges erő, méghozzá egy konkrét faj, az emberiség.
Az egész a földműveléssel függ össze. Több ezer évvel ezelőtt ugyanis a földművelés elterjedésével kivágták a fákat, és elpusztították a növényeket.
A vidék azonban már korábban is hajlamos volt az elsivatagosodásra, a növénytakaró, és a fák jelentős ritkítása elősegítette ezt a folyamatot.
Vagyis az ember közvetlenül felelős azért, hogy végül a Szahara a jelenlegi formájában létrejött.
A mai Szahara azonban vegetációban szegény, kivéve a Nílus völgyét, az oázisokat, illetve az északi fennsíkokat, ahol mediterrán növényeket termesztenek, mint amilyen az olajfa. De a Szaharában ma is több mint 2,5 millió ember él, így csöppet sem kihalt a táj.
Éppen ellenkezőleg. A mostani tudományos bizonyíték teljesen új alapokra helyezheti a Szahara történelmét, és rávilágít arra, hogy az embernek már régen is mekkora hatása volt a környezetre, és annak jelentős változására.