A merkeli Wilkomemnskultur és az ezt követő kulturális „kilúgozása” a nemzeti identitásnak Európa légvégét jelenti…
Ha van Haza, van nemzet, van nemzeti önazonosság, létezik közösség, amelyhez tartozom, létezik hazaszeretet, létezik lokálpatriotizmus, s bizony mindebből következően létezik önfeláldozás is.
Merkel azonban éppen ezt számolta fel Európa-szerte, legalábbis Nyugat-Európa azon országaiban, ahol ehhez önként asszisztáltak, lásd a franciákat, vagy a svédek, norvégok…
Eredetileg Merkel kancellársága ennek a hazaszeretet és nemzettudat gyomlálásnak volt egyfajta előkészítése, előfutára.
Merkel ugyanis szemmel látható módon elkezdte a keresztényüldözések előkészítését is. Tagadhatatlan ugyanis az, hogy Merkel „áldozatos munkája” kellett ahhoz, hogy olyan nagy mennyiségű embertömeg áramoljon be Európába, hogy az mára komoly feszültséget generál.
Kulturálisan, ideológiailag és VALLÁSI szinten is.
Egyre több Európában a muzulmán kisebbség, mely lassan többséggé fog „összefolyni”.
Már megjelentek azok a politikai erők is, melyek ezt a muszlim tömeget lassan „becsatornázzák”, így akár idővel választásokat is nyerhetnek olyan erők, melyek csakis őket képviselik.
Végső soron valóra válhat Merkel beteg víziója?
Tényleg ezt képzelte el, amikor kinyitott Európa kapuit?
Hogy majd a saría törvényei szerint kell az európaiaknak élniük, csak mert „X” városban muszlim polgármester került hatalomra…?
Érdemes ezen elgondolkodni…