120-130 kilométer/órás szelekre, rengeteg csapadékra, valamint másfél méteres tengeri hullámokra lehet számítani!
Meteorológiai szakértők szerint valószínű tekinthető az, hogy hétfőn, de akár szombaton eléri a kontinensünket a Helene hurrikán. Egészen pontosan a Portugáliához tartozó Azori-szigeteket, valamint a Brit-szigetek nyugati részét.
A Saffir–Simpson-féle skála ugye öt különböző kategóriába sorolja a viharokat szélsebesség alapján, így az egyes erősségű Helene bár labdába sem rúg Közép-Amerika nagyágyúi, Harvey, Katrina, Florence vagy Irma mellett, azért a szigetlakók így is számíthatnak 120-130 kilométer/órás szelekre, rengeteg csapadékra, valamint másfél méteres tengeri hullámokra.
Az Egyesült Államok keleti partjait jelenleg Florence sújtja, társa, az óceán nyugati peremén közeledő Helene pedig valószínűleg szombaton éri el a Portugáliához tartozó Azori-szigeteket, hétfőre pedig Délnyugat-Angliába és Írországba is megérkezik. A Brit-szigeteken bár a havat nem bírják, az emberek széltűrő toleranciaszintje azért magasabb az átlag európaiénál, bár ezek az óriási széllökések ott is óriási gondokat okozhatnak.
Szerencsére általános jelenség, hogy a hurrikánok felénk közeledve mérsékelt égövi ciklonná fejlődnek vissza – ezért fordulhat elő, hogy ami még tíz napja végigpusztított mondjuk a Karib-térségen, az az öreg kontinensen hideg-, netán melegfronttal felvértezett mérsékelt övi ciklonként tűnik fel.
Ebből kifolyólag a hurrikánok csak nagy ritkán sújtják Európát, mert mire elérnek ide, többnyire lehiggadnak. A tavaly a nyugat-Európai partokhoz még 3-as erősségű ciklonként érkező Ophelia is hamar veszített az erejéből, de brutális trópusi viharként így is elvette több ember életét; és az 1-es erősségű Helene is talán „csak” trópusi viharként fogja elérni hétfőn Írországot, azonban ez sem tartogat sok jót a szigetlakóknak. Az izmos hurrikánok hirtelen kifulladásának a tudományos magyarázata az, hogy
a trópusi ciklonok keletkezéséhez és fenntartásához két tényező szükséges: meleg és nagy páratartalmú levegő, valamint meleg (és lehetőleg nagy) vízfelület.
A levegő ugye a magasabb nyomású területek felől áramlik az alacsonyabb nyomású területek felé, amíg be nem áll az egyensúlyhelyzet
. Azonban a Föld forgása következtében fellépő Coriolis-erő miatt az áramlás nem egyenes vonalban, hanem spirálisan történik.
A felszálló levegő egy része kicsapódik, majd beindul a felhőképződés, amennyiben pedig levegőutánpótlás érkezik, a rendszer belső energiája egyre csak nő, egy idő után pedig az egész „önfenntartóvá”, egyfajta óriási függőleges hőmotorrá válik, amely megkezdi önálló életét. És miközben a felhő forgása felgyorsul, a légnyomás a középpontjában az egyre intenzívebb feláramlás miatt csökkenni kezd – ezért a hurrikánok esetében nemcsak a szélsebesség, hanem a légnyomás is árulkodó faktor, ugyanis minél kisebb, annál pusztítóbb a ciklon.
Na most, ahogyan a többnyire a forró égövön, hatalmas víztömegek mellett keletkező nagy energiájú ciklonok elérik a hűvösebb európai szárazföldeket, veszítenek energiájukból, idővel pedig elenyésznek.
Többek között ezért nem igazán sújtotta még Ophelián kívül más hurrikán komolyabban Európát, de a klímaváltozás, valamint a tengereket és óceánokat is sújtó hőhullámok rendesen bekavarhatnak.
A tengeri hőhullámok száma 1982 és 2016 között nagyjából a duplájára növekedett, és egyre általánosabbá és intenzívebbé fognak válni a bolygó melegedésével. Mivel az óceánok lassabban nyelik el és adják le a hőt, mint a levegő, a legtöbb tengeri hőhullám legalább néhány napig, de bizonyos esetekben akár hetekig is tart.
OSZD MEG másokkal is!