Kiderült, hogy a mélységérzet csak egy illúzió, és ezt egy új kutatás is alátámasztja.
Illúzióban élünk?
Elképesztő következtetésre jutottak egy kutatócsoport kísérletei keretében, méghozzá arra, hogy az, amit tapasztalunk, többek között a mélységérzékelés csak egy illúzió.
Ez pedig azt jelentheti, hogy amit látunk, hallunk és érzünk, mind egy nagyobb illúzió része lehet, ami valójában nem létezik.
Mindezt nem kisebb hitelű emberek állítják, mint egy elméleti fizikusokból és asztrofizikusokból összeállt nemzetközi tudóscsapat, vagyis nagyon is érdemes odafigyelni arra, amit mondanak.
Az elképesztő végkövetkeztetésről a Physical Review Letters szakfolyóiratban is beszámoltak. Ebben részletesen leírják, hogy több más kutatás is egymástól függetlenül jött rá, hogy a kozmikus háttérsugárzás egyes elemzési adatai arra utalnak egyértelműen, hogy a benne található szabálytalanságok bizonyíthatják, hogy a mélységérzékelés csak egy illúzió.
Holografikus világ
A holografikus világegyetem elméletét először az 1990-es években fogalmazták meg. A teória azt feltételezi, hogy minden, amit mi három dimenzióban érzékelünk, a hatalmas csillagoktól a legapróbb atomokig egy kétdimenziós síkon foglal helyet.
Ez a modell azt is feltételezi, hogy a gravitáció vékony, rezgő húrok felől ered, amelyek tulajdonképpen egy lapos univerzumban keletkező hologramok, és ez az, ami háromdimenziós mélység érzetét kelti bennünk.
Sokak szerint a világ részben úgy működik, mint egy hatalmas számítógépes játék. Ha valahol kidől egy fa, és azt senki sem figyeli, és hallja, akkor nem is biztos, hogy annak valójában van bármiféle hangja.
Egy másik egyszer példával szemléltetve: talán otthon a ruhásszekrényünk hátoldala sem létezik, míg bele nem tekintünk.
Kétrés kísérlet, az anyag figyelése
Szintén az intelligens tervezettségre, és a hologram jellegre utalhat a híres kettős rés kísérlet.
A kétrés, vagy kettős rés kísérlet azonban olyasmit bizonyít, ami elméletileg lehetetlen lenne. Méghozzá azt, hogy egyes részecskék teljesen máshogy viselkednek akkor, amikor megfigyeljük őket, és akkor is, amikor nem.
Vagyis a megfigyelés pusztít ténye képes változásokat előidézni, mely felveti a lehetőségét, hogy minden más így működhet az univerzumban.
A kutatásokat végző csapat azt állítja, hogy a kétdimenziós világegyetem feltételezése segíthet feloldani néhány ellentmondást Einstein gravitációs elmélete és a kvantumfizika között.
Az esszé társszerzője, Kostas Skenderis professzor a teóriát a 3D-s filmekhez hasonlítja, melyek esetében a nézőközönség mélységet érzékel egy teljesen sík kivetítőn.
Vagyis az, amit látunk és érzékelünk talán csak azáltal jön létre, hogy vizsgáljuk az adott dolgokat, és folyamatosan megfigyeljük. A szimuláció csak ott, és akkor létezik, ahol figyelve van. Ha bebizonyosodna az, hogy egy holografikus világban élünk, az az emberiség történelmének legnagyobb felfedezése lenne, és alapjaiban változtatna meg mindent.
OSZD MEG másokkal is!