Mi a homeopátia lényege?
Noha többféle megközelítés is létezik, a homeopátia alapelve az, hogy a hasonlóság alapján kell a gyógymódot megtalálni, vagyis a gyógyszernek tartalmaznia kell azt az anyagot, amely ismereteink szerint a betegség tüneteit kiváltotta.
Ezt az anyagot vízben vagy alkoholban felhígítják, egészen addig, amikor az oldat már egyetlen molekuláját sem tartalmazza az eredeti anyagnak. Samuel Hahnemann, a homeopátia alapító atyja szerint ez az eljárás nem a kémiáról szól, hanem arról az „energiáról”, amely a szeren keresztül a vízbe áramlik.
A homeopátia képviselői szerint a gyógykezelés összetett folyamat; a tüneteket a személyiség és a fiziológia valamennyi vonásának figyelembevételével kell szemügyre venni. Ha a klinikai kísérletek nem igazolják a gyógyszerei hatását, a homeopátia előszeretettel védekezik azzal, hogy hatásfoka esetről esetre változhat: a gyógyszer az egyik embernél gyógyítja a bajt, a másiknál nem.
Mire emlékezik a víz?
A homeopaták egy része a “víz emlékezetével” magyarázza a hatást. A legtöbb tudós azonban ódzkodik e magyarázattól, mert minden olyan elképzelés, amely a víz bonyolultságával próbálja magyarázni a homeopátia jelenségét, rengeteg új kérdést von maga után:
Mivel a homeopátiás készítmények úgy készülnek, hogy nagy hígítású oldatot csepegtetnek cukorra, amelyről aztán az oldat elpárolog, nem kellene-e a homeopatáknak a “cukor emlékezetét” is bizonyítaniuk? Vagy azt, hogy miközben az emberi test a tablettát megemészti, az emlék nem marad-e meg a vízalapú sejtekben, hogy aztán a csatornahálózat magával vigye? Vagy hogy mi van azokkal az anyagokkal, amelyekkel a homeopátiás készítmény és a víz molekulái korábban találkozhattak?
A Földön található víz legnagyobb része négymilliárd éve körforgásban van; sok mindenre emlékezhet. Lehet-e a víznek szelektív memóriája?
Mi a különbség a homeopátia és az oltóanyag között?
Az immunológia és a homeopátia területei alapvetően eltérnek egymástól. A legtöbb homeopátiás készítménnyel szemben az oltóanyag ugyanis tényleg tartalmaz a vízen kívül mást is – halott vagy legyengített organizmusokat. Ezek az antigéneknek nevezett anyagok az általuk megelőzni kívánt betegség ágenseivel állnak kapcsolatban.
További és nagyon lényeges különbség az oltóanyagokat a betegségek megelőzésére fejlesztették ki, nem pedig kezelésükre vagy a tünetek enyhítésére – mint ahogy azt a homeopátia állítja szereiről.
Mi a baja a tudománynak a homeopátiával?
A tudomány érthetetlenül áll az előtt a jelenség előtt, hogy több tanulmány is arra a következtetésre jutott: egyes esetekben a homeopátia a placebo-hatást meghaladó eredményeket produkált. Ez messze van ugyan a homeopátia lelkes elfogadásától, de nem is temeti a gyógymódot.
Egy 2005-ös tanulmány a Journal of Alternative and Complementary Medicine-ben elismerte, hogy „vannak arra utaló jelek”, hogy a sorozatosan hígított és felrázott homeopátiás készítmények biológiailag aktívak – „de egyetlen olyan klinikai terület sincs, ahol egyértelműen bizonyítást nyertek volna azok a hatások, amelyekről beszámoltak”.
Miért baj, ha nem káros?
Akkor lehet belőle nagy baj, ha a homeopátiás szereket használó betegek halogatják vagy elkerülik a hagyományos orvosi kezeléseket az alternatív gyógymód miatt. Angliában például a nem olyan távoli múltban malária megelőzésére ajánlottak homeopátiás szert, jelentős kockázatnak kitéve ezzel a külföldre utazókat, vagy homeopátiás szerekkel “erősítik” a kicsiket védőoltások helyett.
Míg világ a világ, lesznek, akik hinni fognak a homeopátiás szerekben, lesznek akik az évezred átverésének titulálják majd.
Te mit gondolsz? És ismerőseid? Oszd meg a cikket velük is!
Forrás: Tudnodkell.info