​Hurrikán csapott le Európára, ezt senki sem gondolta volna

2020. október 4., vasárnap




Míg egy 3-as erősségű hurrikán szó hallatán mindenki megretten, a medikánra csak legyint az, aki nem élte még át. Pedig a gyakorlatban mindegy, hogy a 200 km/órás széllel járó vihart minek nevezzük, és bizony Európa is egyre inkább érintett.

A klímaváltozás hatásait a laikus számára először az időjárás teszi kézzelfoghatóvá, Magyarországon például aszályok, hőségperiódusok, egyre keményebb viharok formájában. Idén nyáron például több olyan szupercella trappolt végig az országon, amelyek villámlással, viharos széllökésekkel, villámáradással nagyon komoly károkat, sőt halált is okoztak. A kontinens belsejében, hegyekkel körülvéve viszonylag védett helyzetben vagyunk, és nálunk jellemzően nem igazán üti át az ingerküszöböt, ha nem is olyan távoli helyeken dühöngenek az elemek.

Pedig csak az elmúlt két hétben az Alfa névre keresztelt szubtrópusi ciklon csapott le Portugáliára, egy valódi hurrikán maradéka zúdult 150 km/órás széllökések formájában Norvégiára, a Görögországban őrjöngő Ianost pedig csak azért nem neveztük hurrikánnak, mert nem a megfelelő helyen keletkezett.

A globális felmelegedéssel az időjárás a szemünk láttára változik: ma már Európában is pusztítanak hurrikánok, még ha az elnevezések lassabban is változnak, mint a klíma.

Hogy mi okból szükséges egyre inkább elszakadnunk az eddigi definícióktól – legalábbis a „viharok” jelentette kihívás minél jobb laikus megértése kedvéért –, arról Molnár László meteorológust, a Kiderül.hu munkatársát kérdeztük.

Tájfun, hurrikán, egyre megy

Az Egyenlítőtől északra és délre jellemzően a 10. és 20. szélességi kör között, óceánok felett alakulnak ki az úgynevezett trópusi ciklonok, ha a víz hőmérséklete meghaladja a 26 Celsius-fokot, hiszen a párás, meleg levegő biztosítja a képződmények energiáját. A magasban nem szabad erős szélnyírásnak létrejönnie, hogy a zivatarok körszimmetrikusan tudjanak összerendeződni, és kialakuljon a jól ismert, több száz kilométer átmérőjű, erősen, örvénylő trópusi ciklon.

Az Atlanti-óceánon hurrikánnak nevezik, a Csendes-óceánon tájfunnak, míg az Indiain egyszerűen csak ciklonként említik, de mindig ugyanarról van szó: trópusi ciklonról.

Amíg a megfelelően meleg tengerfelszín elég energiával és nedvességgel látja el, a ciklon egyre csak hízik, erősödik, de hidegebb víz vagy szárazföld fölé érve viszonylag gyorsan veszít az intenzitásából

– magyarázza a 24.hu-nak Molnár László.

A trópusi ciklonokat a bennük tomboló szelek sebessége alapján öt kategóriába sorolják, az első 119 km/órával kezdődik, és 252 km/órától válik ötössé. Pusztításukat mindenki jól ismeri, itthon szerencsére csak a hírekből és a filmekből, jelentőségüket pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy minden egyes hurrikán, tájfun saját nevet kap a meteorológusoktól.

A szezon első hurrikánját mindig a-val kezdődő névre keresztelik, majd sorban mennek a latin abc betűin – idén az Egyesült Államokban annyi volt a hurrikán, hogy kifutottak a 21 betűből. Ilyenkor „görögül” folytatják: Alfa, Béta, Gamma, stb.

Szerencsére mire egy klasszikus hurrikán elérné Európát, az északi, hidegebb vizek jócskán visszavesznek az energiájából, de ettől még jókora széllel érkezhetnek az atlanti partokhoz. Hiba volt, és minden bizonnyal a „definíciók és a gyakorlat” szétválásának a jele, amikor a Portugália partjainál kialakult ciklont Alfának elnevezve trópusi ciklonná avanzsálták.

Merthogy nem az volt. Hiába a 70–90 km/órás széllökések és a hatalmas hullámok, 21–22 fokos víz felett keletkezett, hiányoztak belőle a trópusi jegyek, ez tehát valójában egy mérsékelt övi ciklon volt.

OSZD MEG másokkal is!


Megtekintések száma: 16670





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet