Az orvosok legújabb kutatásait is alapul vették ahhoz, hogy szimulálják, mi is történik valójában, hogyan alakul ki korunk rettegett betegsége.
A sejtosztódásnak a szervezet bizonyos pontjain tömeges mértékű élettani sejtpusztulással kell lépést tartania.
Ilyenek a legintenzívebben átforgó szövetek, mint a nagy igénybevételnek kitett hámfelszínek – például a bőr és a belek hámborítása -, valamint a vérképző rendszer.
Egy példa: a naponta születő és elpusztuló vérsejtek száma a legóvatosabb becslések szerint is többszáz milliárd. A nagy átforgású szövetek fenntartásáért elsősorban az őssejtek felelősek.
Tudnunk kell azonban, hogy az osztódásra elvileg alkalmas sejtek is hosszú nyugalmi állapotba kerülhetnek, ha éppen nincs szükség sejt-utánpótlásra. A nyugalmi állapot beállta egyet jelent a sejtciklusból való kilépéssel.
Ez a kilépés lehet végérvényes – a véglegesen elkötelezett sejtek, például idegsejtek, illetve az elöregedett sejtek esetében -, vagy átmeneti, mint a szunnyadó, de szükség esetén hadra fogható szöveti őssejtek esetében.
A daganatok kialakulása szempontjából mindennek az a jelentősége, hogy – szemben a korábbi nézettel, miszerint a daganatok a véglegesen elkötelezett sejtekből fejlődnek oly módon, hogy az elköteleződés valamiképpen „visszaprogramozódik” – ma inkább úgy tartjuk, hogy számos daganat kiindulópontjául a sejtciklust csak átmenetileg elhagyó, de abba bármikor könnyen visszabillenthető őssejtek szolgálnak.
Ezek a sejtburjánzások szaporodnak el kontrollálatlanul, és alakítják ki a szemmel látható tumorokat, melyek szó szerint lassan megeszik az ember szervezetét.
Borzalmas betegség, mely lassan öl, de arról megoszlanak a vélemények hogy halálos-e. Ugyanis nagyon sokan állítják, hogy valójában rég megvan rá az ellenszer valahol, csak hétpecsétes titokként őrzik…
OSZD MEG másokkal is!