A gyógyszeripar meg akarta szerezni a recept jogait, amikor nem sikerült, üldözni kezdték a kitalálót!
A rák halálipara mindig is tudott olyan különleges és természetes eljárásokról, melyek hatékonynak bizonyultak a rettegett kór ellen.
Sőt, ami azt illeti, bizonyos esetekben meg is próbálták szerezni a szabadalmi jogokat ezektől a bátor orvosoktól, akik egy alternatívát fejlesztettek ki, a modern orvoslás több évtizedes kezeléseivel szemben.
Azonban a gyógyszeripar célja sohasem az volt sokak szerint, hogy a betegeket meggyógyítsa. Nem egyszer pusztán azért vásároltak fel különféle kezeléseket, és azok kizárólagos szabadalmi jogait, hogy aztán, mint jogtulajdonosok, betegyék azokat egy sötét fiók mélyére.
Így továbbra is biztosítva volt monopolhelyzetük az onkológia milliárdos iparában.
Annak idején 1924-ben nagy port kavart egy chicagoi férfi, Thomas Mannix esete, aki egy alternatív terápiával gyógyult ki a rákból.
A férfi rendőrként dolgozott, amikor vállában daganatot találtak, mely gyorsan terjedni kezdett. A hagyományos kezelések, így a sugarazás sem vált be a férfinél, aki kezdett teljesen elkeseredetté válni.
Ekkorra már azt mondták neki az orvosok, hogy alig néhány hete lehet hátra, mielőtt annyira eluralkodik rajta a kór, hogy majd belehal.
Az ortodox orvoslás tehát megbukott az esetében, azonban egy Harry Hoxsey nevezetű szakember készített korábban egy olyan különleges gyógynövényes ecsetelőt, melyről az a hír terjedt, hogy képes gyógyítani a legkülönfélébb betegségeket, a rákot pedig szintén jó hatásfokkal.
Thomas Mannix egy orvosok és szakemberek által rögzített és dokumentált kísérlet keretében kapta meg a Hoxsey-forumlás gyógynövény kezelést. A nyugati orvoslás hívei és az orvosok csak azért mentek bele ebbe a kísérletbe, hogy lássák, ahogy a szer elbukik, mivel szinte biztoska voltak benne, hogy nem használ, vagy komoly mellékhatásai lesznek.
El is kezdték Thomas Mannix vállát ecsetelni, napi szinten Hoxsey gyógynövényes ecsetelőjével.
Csodával határos módon azonban az ecsetelő hatott. A férfi végül több évtizeddel később halt meg, természetes úton, és nem rákban. Az esetről orvosi dokumentumok állnak rendelkezésre.
Ekkor ajánlotta fel az AMA – Amerikai Orvosi Társaság – vezetője, Morris Fishbein Harry Hoxsey-nak, hogy megvenné a szabadalmi jogokat.
Magában foglalta azt, hogy a jogokat teljes egészében Morris Fishbein, és egyéb magas rangú orvosok birtokolják. A később bejövő profitot pedig teljes egészében 10 évig az AMA orvosai teszik zsebre.
Hoxsey 10%-ot kapott volna az összbevételből a 9. évvel kezdődően folyamatosan. Ez a megállapodás azonban nem tetszett neki, ezért nemet mondott rá, főleg azért, mert a jogok igazából őt illetnék meg, mint egyedüli tulajdonost.
Az AMA folyamatosan próbálta rákényszeríteni a szerződés aláírására, amit végül nem tett meg.
Az AMA ekkor kezdte el eljáratni az orvost Sarlatánnak bélyegezték, bezáratták a klinikáit, Thomas Mannix esetét pedig eltitkolták és letagadták, hogy valaha ilyen megtörtént, noha bizonyíthatóan eredeti orvosi és klinikai dokumentumok maradtak fenn a kísérletről.
A gyógynövényes formula tehát épp úgy esett áldozatul az AMA és a teljes gyógyszeripar karmainak, mint sok más ígéretes rákterápia.
OSZD MEG másokkal is!