Az óceán vize még a Nemzetközi Űrállomásról nézve is zavarbaejtően átlátszó – ilyen a földi paradicsom az űrből nézve.
Scott Kelly, az ISS-en épp most közel egy évig tartó űrutazását teljesítő amerikai űrhajós napi rendszerességgel oszt meg a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetéről készített képeket az internetes közösségi oldalakon. Az alábbi fotó az egyike azoknak, amelyeket a Bahama-szigetekről készített.
A Bahama-szigetek az Atlanti-óceánban, az észak-amerikai – pontosabban a floridai – partoktól nem messze fekszenek. A kiterjedt és masszív szigetcsoport 690 korallszigetből és közel 2400 korallszirtből áll, összterülete eléri a 14 ezer négyzetkilométert. A szigetek közül csak mindössze 29 lakott.
Az 1973 óta független állam a turisták paradicsomaként ismert. A gazdaság a turizmusra épül, a nemzeti össztermék 60%-a ebből az ágazatból származik. 2012-es adat szerint abban az évben 5,8 millió látogató fordult meg a Bahama-szigeteken, közel háromnegyedük óriás óceánjáró luxushajók fedélzetén érkezett. A szigetek fő vonzerejét az éghajlat, a kristálytiszta víz, a fehér homokos tengerpartok jelentik.
A Földi paradicsom az űrből nézve
Az alacsony Föld körüli pályáról készített fénykép is tanúsítja a víz átlátszóságát. A kép jobb alsó sarkában jól kivehető hullámok nem a felszínen, hanem a sekély tenger fenekén, az üledék anyagában találhatók – magyarázta az Űrvilág.
Jelentőségük, hogy megváltoztatják, turbulenssé teszik a közvetlenül felettük áramló vízréteg mozgását. Ismeretükben lehet jól modellezni például, hogy egy elsüllyedt hajót mikor temet be az üledék, vagy hogy az esetleg a vízbe kerülő szennyeződés hogyan terjed szét.
A kis szigetek közötti szorosokban a sötétebb kék színű sávok nagyobb vízmélységet jeleznek. A szigetek között leszűkülő helyeken felgyorsul a tengervíz áramlása, ami mélyebb nyomot vág a fenék laza anyagában. A felvételen elszórva alacsonyan keletkező gomolyfelhők (cumulus) is láthatók a tenger felett. A fehér pamacsokat kísérő sötét foltok a felhők által vetett árnyékok.