Az emberiség dolgozik a „fekete golyón”: egy olyan technológiai áttörésen, amely, Nick Bostrom filozófus szerint, mindannyiunkat elpusztíthat.
Ebben, a Chris Andersonnal, a TED elnökével folytatott éles elméjű, meglepően könnyed beszélgetésben Bostrom felvázolja azokat a sebezhetőségeket, amelyekkel szembe kell nézzünk, ha (vagy amikor) a felfedezéseink felett elveszítjük a kontrollt – és felfedi azt is, hogyan akadályozhatjuk meg önnön jövőbeli pusztulásunkat.
A jelen emberi lét egyfajta strukturális jellemzőjét boncolgatja. Kedveled az urnametaforát, így azt használom magyarázatképp. Képzelj el egy nagy, golyókkal teli urnát, ahol a golyók ötletek, módszerek, lehetséges technológiák.
Az emberi kreativitás történelmét felfoghatjuk úgy is, mint annak folyamatát, ahogyan az urnából egyik golyót a másik után húzzuk ki, és a végeredmény eddig elég hasznos volt, ugye? Nagy számban húztunk elő fehér golyókat, néhány szürkés árnyalatút, vegyes eredménnyel. A fekete golyót még nem húztuk ki – a technológiát, amely végérvényesen lerombolja az azt felfedező civilizációt. A tanulmány azt elemzi, milyen is lehet az a fekete golyó.
Visszagondolva az 1930-as évekre, amikor először értünk el áttörést az atomfizikában, egy zseni rájön, hogy nukleáris láncreakció hozható létre, amely elvezethet a bombához.
Kicsit tovább dolgozunk rajta, és kiderül, hogy az atombombához magasan dúsított urán vagy plutónium szükséges, mely anyagokhoz nehéz hozzájutni.
Ultracentrifugákra, reaktorokra, meg nagy mennyiségű energiára van szükség. Tegyük fel, ehelyett úgy alakul, hogy van könnyebb mód az atomenergia felszabadítására. Például azzal, hogy homokot sütünk a mikrohullámúban vagy valami ilyesmi, atomrobbanást idézhetünk elő. Tudjuk, hogy ez fizikai képtelenség. Ám a kellő fizika nélkül honnan tudtuk volna, mi fog történni?
lkényelmesedettségünk okán olyan dolgokat teszünk, amelyeknek külön-külön nincs ugyebár jelentős hatása. Ám ha emberek milliárdja tesz így, összesítve már romboló hatással bírnak.
A globális felmelegedés most sokkal rosszabb is lehetne. Vegyük a klímaérzékenységi paramétert.
Ez mutatja meg, mennyivel lesz melegebb, ha bizonyos mennyiségű üvegházhatású gázt bocsájtunk ki.
Ám tegyük fel, hogy a kibocsájtott üvegházhatású gázzal 2100-ra mondjuk nem 3,5-4 fokkal, hanem 15 vagy 20 fokkal emeljük a hőmérsékletet. Akkor lennénk igazán rossz helyzetben. Vagy tegyük fel, nehezebb lenne megújuló energiát előállítani. Vagy több lenne a földben rejlő fosszilis üzemanyag.
OSZD MEG másokkal is!