Íme, így válik múmiává egy fáraó Egyiptomban!
Íme, így válik múmiává egy fáraó Egyiptomban!
Avagy az ősi egyiptomiak által alkalmazott mumifikálás fázisokra bontva.
Egyiptomban a mumifikálás nagyon hosszú, és nagyon mély múltra tekint vissza. Alapvetően kapcsolatban van a halállal, és a feltámadással. Nagyon is hittek ugyanis a túlvilág létezésében, és éppen ezért eleinte kezdetben balzsamozták a halottaikat, főleg a fontosabb embereket.
Azt gondolták ugyanis, hogy a halottak lelkének egyfajta menedéket nyújt a test, mint valami templom.
Eleinte ugyanúgy temetkeztek, mint más népek. Egy sekély sírba helyezték a halottakat. Később alakult ki a mumifikálás, az emberi test konzerválásának szokása.
Az egyiptomi vallás szerint Ízisz újra életre keltette férjét, Oziriszt, akit Széth ismét elragadott, s testét feldarabolta és szétszórta a Nílus-Deltában. Ízisz megkereste a testrészeket, amiket a fallosz kivételével meg is talált. A hiányzó testrészt a legenda szerint egy hal felfalta. Aztán Anubisz segítségével, pólyákkal a testrészeket egyesítette, és azóta Ozírisz a halottak világában uralkodik, s holtteste zöldes színéről ismerhető fel.
A mumifikálás lényegében ezt szimbolizálta.
Mindig is kíváncsi voltál, hogyan történt maga a folyamat? Most részletesen leírjuk azt a 13 főbb fázist, amelyet végigcsináltak minden múmián.
1. A holttestet elhelyezték egy ágyon, melyet balzsamozásra használtak.
2. Ez az egyik legdurvább rész. Az agyvelőt fogták, és eltávolították, egy fából készült kaparóval. Az agyat gyakran temették el egy külön üregbe, de nem tartósították, mivel lágyszövet volt, és tudták, hogy lehetetlen misszió lenne.
3.Az aorta és a szív kivételével minden belső szervet.
4. A testüreg és a zsigerek fertőtlenítése pálmaborral és különböző fűszerekkel.
5. A zsigerek balzsamozása. Ezeket először kb. 40 napig szilárd halmazállapotú nátronlúgba tették, majd olajjal és gyantával kezelték, s végül szalagokkal négy kanópuszedénybe helyezték.
6. Ekkor kitöltötték ideiglenesen a testben keletkezett üregeket. Nátronnal töltöttek meg vászonzacskókat, és azokat helyezték be a szájba, és a belső szervek helyére, de gyakran használtak szalmát, és egyéb anyagokat.
7. Elkezdték erősen szárítani a holttestet, hogy tovább tartós maradjon. Egy lejtős ágyra tették, és 40 napon át otthagyták.
8. Pálmaporral mosták ki a test belső üregeit, miután a tömőanyagot eltávolították.
9. Az állandó töltőanyagokat behelyezték a testüregbe. A koponyát gyantával vagy gyantás vászonnal töltötték meg. A mellkasi és a hasüreget mirhával, gyantával átitatott vászonkötegekkel, fűrészporral, gyantával kevert fűrészporral töltött vászonzacskókkal tömték ki.
10. Beolajozták a testet cédrusolajjal, vagy egyéb olajokkal, melyek népszerűek voltak akkoriban, majd az egészet átdörzsölték mirhával.
11. Gyantával átitattak egy vásznat, majd az arcot áttörölték, hogy az arcon található nyílásokat kellően áttömítse.
12. Az utolsó lépésekként az egész testet olvasztott gyantával kenték át, hogy még tartósabb legyen a test.
13. Utolsó lépésként a testet bepólyálták, és a megfelelő testtartásba állították be a halottat. Halotti lepelbe burkolták, és vászontekercsekbe tekerték.
Miközben ezeket a műveleteket végezték, gyakran előfordult, hogy egy pap imádkozott, egészen addig, míg a múmiát bele nem helyezték a szarkofágba.
Megtekintések száma: 41217
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
