8 évvel a hírhedt Wright-fivérek előtt történt az első sikeres emberes repülés, egy indiai férfi jóvoltából. Shivkar Talpade higannyal és napenergiával működő repülőszerkezete megelőzte a korát.
Az embert ősidők óta foglalkoztatja a madarak repüléséhez hasonló helyváltoztatás lehetősége. Ikarosz ötezer éves ó-görög mítosza is erre utal. Ki ne álmodott volna sohasem arról, hogy repül? E vágy megvalósításának története az emberi fantázia ötvöződése a tudománnyal.
Az 1700-as években Annonay-ban egy papírgyáros két fia kísérletekbe kezdett. A Montgolfier-fivérekként elhíresült srácokat mindig is érdekelte a repülés.
Először vízgőzzel próbálták magasba emeltetni hőlégballonjukat, de a kihűlő vízgőz kicsapódott és átnedvesítette a papírból készült ballont.
Később a Wright fivérek alkották meg az első működőképes repülőgépet, a Wright Flyer-t. 1903-ban építették meg a Wright Flyert, amelyre később Flyer I-ként hivatkoztak. Ez a gép Kitty Hawkként is ismert. A gépet faragott légcsavar és a Taylor által Daytonban, a bicikliműhelyben épített motor hajtotta. A légcsavar hatékonysági mutatója 80%-os volt.
Azt azonban sok kutató vitatja, hogy valójában az ő érdemük volt-e a világ első repülőszerkezetének megépítése. Nemrég ugyanis olyan bizonyítékok kerültek elő, amik egy egészen más képet festenek le:
8 évvel előttük valaki már sikeresen hajtott végre repüléseket Indiában.
Shivkar Talpade 1895-ben olyan repülőszerkezetet épített, amivel még abban az évben sikeresen a levegőbe lehetett emelkedni. A repülőt Marutsakthi-nak nevezte, ami annyit tesz „A levegő ereje”.
Szankszkrit iratok írnak arról, hogy a férfi hogyan demonstrálta első repülését Bombay egyik tengerpartján, hatalmas közönség előtt. A Wright-fivérek jelentősége persze ettől még nem törpül el, mert ők fejlesztették tökéletesebbre a repülő szerkezeteket, valamint Orville Wright volt az első ember, aki huzamosabb ideig a levegőben maradt. De a feltevések szerint Shivkar Talpade megelőzte őket 8 évvel.
Ráadásul azt beszélték, hogy később olyan gépeket is épített, melyek nem a szokásos módon voltak képesek a levegőben maradni. Állítólag higannyal és napenergiával működött.
A szerkezetből semmi sem maradt meg, de képes volt a levegőbe emelkedni, és fent is maradni vele. A szerkezet beceneve Marutsakha volt, ami azt jelentette, hogy „A levegő barátja”.
Az indiaiak nem először kerülnek szóba repülés, és a különleges repülő szerkezetek kapcsán. Sok kutató ugyanis úgy véli, hogy már az ókorban létezhettek olyan óriási anyahajók, amikkel kontinensek között tudtak utazni, de képesek lehettek akár az űrutazásra is.
A Vimana kifejezés, egy régi szanszkrit szó, ami „repülő gépet” jelent. Ilyen Vimanákat sejtenek több helyen Indiában, melyek nagyrészt el van rejtve a világ elől.
Az ősi indiai repülő járművekre való utalás ősi indiai forrásokból származik, sok a jól ismert indiai eposzokból, ahol szó szerint több száz járműről van szó. Legtöbbjük még nem lett lefordítva a régi szanszkrit nyelvről.
Azt állítják, hogy néhány évvel ezelőtt a kínaiak felfedeztek néhány szanszkrit dokumentumot Lhászában, Tibetben, és elküldték azokat a Chandrigarh Egyetemre lefordítani. Dr. Ruth Reyna az egyetemről azt mondta a közelmúltban, hogy a dokumentum utasításokat tartalmaz egy csillagközi űrhajó megépítéséhez!
A meghajtási módja, ahogy mondta antigravitációs volt, és a laghima rendszer analógiáján alapult, az ember pszichológiai alkatában meglévő ego ismeretlen hatalmán, „egy centrifugális erő elég erős ahhoz, hogy ellensúlyozza az összes gravitációs húzást.”