Látszólag egy amerikai–iráni háború küszöbén tántorog a Közel-Kelet. Május eleje óta nemcsak hogy egymást érik a Perzsa- (a túloldalról: Arab-)öbölben az incidensek, de ezek az incidensek egyre súlyosabbnak tűnnek:
Eleinte az Egyesült Államok csak meg nem nevezett, de állítólag amerikaiakat ért iráni eredetű fenyegetésre hivatkozva küldött az Öbölbe jelentős haditengerészeti erősítést.
De azután sokkal kézzelfoghatóbb fejlemények következtek, amikor négy, majd újabb kettő nagy tartályhajó vált (valószínűleg) iráni kommandósok által elkövetett szabotázsakció áldozatává.
Erre Amerika újabb erősítést küldött a térségbe, az Iránnal többfrontos ideológiai-politikai hidegháborúban álló Szaúd-Arábia pedig figyelmeztette Teheránt, hogy nem zárhatja le az olajszállítmányok előtt az igen sérülékeny Hormuzi-szorost,
Csakhogy Irán fogást váltva bejelentette, hogy felpörgeti az urándúsítást.
Meg hogy felszámolt egy amerikai kémhálózatot.
Majd máris újabb területre váltva csütörtökön légvédelmi rakétával leszedett egy amerikai felderítő drónt – az vitatott, hogy az iráni felségvizeken innen vagy túl.
Mire Trump megtorló légicsapásra küldte a légierőt az iráni légvédelem ellen, majd – a Situation Roomban nagy vitát kiváltva – tíz perccel az akció előtt lefújta a támadást.
Viszont a kibertérben az USA teljes harci fokozatra kapcsolt, és néhány órával a drón lelövését követően a kiberparancsnokság (Cyber Command) hekkerei tönkretették az iráni Forradalmi Gárda rakétavezérlő és irányító rendszerét.
Irán tehát nemcsak az Öböl környékét fenyegetheti, hanem kliensein keresztül akár Európát vagy az Egyesült Államokat is. Azonban ezek a kliensek – ugyanúgy, mint egyes, Iránon belüli radikálisabb klikkek – nem biztos, hogy minden kanyart követni tudnak vagy akarnak a Teherán–Washington-játszmában, és elképzelhető, hogy egy általuk kilőtt rakéta, felrobbantott pokolgép vagy elrabolt katona felborítja az egész játékasztalt.
Annak ellenére, hogy Irán számtalan piszkos játszma főszereplője odahaza és külföldön, a háborús hangulatban az Egyesült Államok is ludas. Ugyanis bár Trump mereven elutasítja a háborús megoldást, és többször is arra biztatta az iráni vezetőket, hogy kössenek egy új egyezséget, SEMMI OLYAN BIZTATÓ LEHETŐSÉGET NEM VILLANTOTT FEL, MELLYEL TÁRGYALÁSRA SARKALLNÁ A TEHERÁNI VEZETÉST.
Sőt, azt sem lehet tudni pontosan, hogy voltaképpen mit is akar a Fehér Ház. Hiszen 2015-ben az akkori szankciók súlya alatt megroppant Irán vállalta a gyanú szerint katonai céljait szolgáló urániumdúsítás befagyasztását; sőt, azt is, hogy ezt a folyamatot a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség ellenőrizheti.
A republikánusok és Trump (nem beszélve a szunnita Öböl-monarchiákról meg Izraelről) egyaránt elégedetlenek voltak a megállapodással, mondván, hogy ezzel új lendületet kaptak Irán nemzetközi kliensháborúi, és új lendületet kapott a megállapodásból kimaradt ballisztikus rakétafejlesztési program is.
2018-ban az elnök ki is léptette országát a nukleáris megállapodásból, de közben Irántól ma is nagyjából azt követeli, hogy álljon le az atomfegyver fejlesztésével. Ráadásul ehhez a követeléshez hozzáadódott a Trump-adminisztráció csúcspozíciókba került héjái részéről a rezsimváltás igénye, ami azért a realitások előtt meghajolva a rezsim elleni iráni tiltakozások támogatásává szelídült, majd mára el is sikkadt.
Trump valószínűleg egy Kim Dzsongun-szerű találkozót képzel el magában, melyen Ali Hámenei ajatollah vállát veregetve ígéretet kap arra, hogy Irán nem fog atomfegyvert fejleszteni, és a régióban is a békére törekszik – azaz nem elsősorban az a lényeg, hogy az Egyesült Államok teljesen új alapokra helyezze a megállapodást,
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: Index