Az oscar beszéde helyett nyíltan kimondta, mi a bűnünk nekünk, emberiségnek. Így még soha senki sem beszélt a világot nyomó problémákról.
De ebben a teremben nagyon sokan adtatok nekem egy második esélyt.
Szerintem ilyenkor cselekszünk a legjobban: amikor támogatjuk, segítjük egymást; nem pedig letiltjuk egymást múltbeli hibáink miatt.
Beszédében aztán alig esett szó filmekről vagy a filmszakmáról. Persze megköszönte a filmvilágnak, hogy azt az életet élheti, amit él, de utána azzal folytatta, hogy ez egyben lehetőséget is teremt arra, hogy azok számára biztosítson hangot, akiket amúgy nem hallani.
A vegán Phoenix arról beszélt, hogy a különféle dolgok mögött, melyek ellen harcolnak sokan a teremben ülök közül is, legyen szó akár nemi egyenlőtlenségről, a rasszizmusról, a melegek jogairól, az őslakosok vagy az állatok jogairól, ezek mögött ugyanaz a tényező lappang: az igazságtalanság, és valójában ez ellen küzdenek, írja a 444 a beszámolójában.
Az ellen a hit ellen, hogy egyetlen nemzet, egyetlen nép, egyetlen nem vagy egyetlen faj jogában áll, hogy kihasználjon és leuraljon egy másikat.
Majd azzal folytatta, hogy nagyon elszakadtunk a természettől, és sokan bűnösek vagyunk egy egocentrikus világkép fenntartásában, azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az univerzum közepe, és ezért kifosztjuk a természet erőforrásait, úgy érezzük, jogunk van arra, hogy mesterségesen megtermékenyítsünk egy tehenet, majd ellopjuk a borját.
És hiába hallani a sírását, mi fogjuk a tejét, és a kávénkra meg a müzlinkre öntjük, ahelyett, hogy a borjúnak jutna.
Phoenix szerint azért félünk a változástól, mert azt gondoljuk, hogy ehhez le kéne mondanunk valamiről, pedig az ember akkor a legkreatívabb és zseniálisabb, ha a szeretetre épít, és ha így hoznánk szintre rendszerszintű változásokat, mely minden érző lényre és a környezetre is tekintettel van.
OSZD MEG másokkal is!