Katasztrófa közeleg? A tudósok figyelmeztettéka világot

2020. május 14., csütörtök




Ha nem fékezzük meg a klímaváltozást, tönkretesszük a Földet. Az új tanulmányok segíthetnek valamit, de a jövő így sem lesz rózsás.

„Az amerikai történelem egyik egyedülálló napja a végéhez közeledik” – zengte jellegzetes baritonján Walter Cronkite, a CBS híradójának műsorvezetője 1970. április 22-én.

Az első Föld napja 20 millió embert, az ország lakosságának tizedét vonzotta az utcára. Sokkal többet, mint amennyire az esemény megálmodója, Gaylord Nelson szenátor számított. 

A résztvevők sokszor sajátosan szertelenül fejezték ki, hogy aggodalommal tölti el őket a környezet állapota.

Énekeltek, táncoltak, szemetet gyűjtöttek, New York utcáin döglött halakat vonszoltak fel-alá.

Bostonban halottnak tettették magukat, Philadelphiában egy minden fajra kiterjedő „függetlenségi nyilatkozatot” írtak alá. 

„A Föld napja éppen azt hozta, amiben bíztam – nyilatkozta később a wisconsini demokrata szenátor.



Tömeges, elemi erejű tiltakozás volt.” 

Nem emlékszem, hogy 1970-ben gyerekfejjel bármelyik eseményen részt vettem volna, de világlátásomat döntő módon formálta az az „egyedülálló” pillanat. 

A hetvenes években én is tüntettem az esőben, győzködtem az osztálytársaimat, hogy hasznosítsák újra az üdítősdobozokat. Bíbor virágos trapéznadrágot viseltem, és aggódtam a Föld jövőjéért.

Felnőttként, újságíróként a környezetvédelemre szakosodtam, fiatalkori szenvedélyemből hivatás lett. 

Amazóniából tudósítottam az erdőirtásról, Új-Zélandon vizsgáltam az invazív fajok hatásait, Grönlandra kísértem a jégtakaró vastagságát mérő kutatókat. 

Büszkén láttam, hogy gyermekeim belépnek az iskolai környezetvédő klubba. Meséltem nekik – talán többször is, mint kellett volna –, hogy annak idején kiszedtem az iskolai büfé szemetesvödréből mindazt, amit újra feldolgozhatónak véltem. 

Új-Angliában élek. Itt április 22. pompás nap. Rügyeznek a fák, brekegnek a békák, fészket raknak a királygébicsek. A Föld napján évről évre kirándulok a közeli erdőbe. 

Ebihalakat keresek, megcsodálom a tavaszi kérészéletű fajokat. És egyre inkább aggaszt bolygónk jövője.

OSZD MEG másokkal is!


Megtekintések száma: 2612





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet