Katasztrófa közeleg? A tudósok figyelmeztettéka világot
Katasztrófa közeleg? A tudósok figyelmeztettéka világot
Ha nem fékezzük meg a klímaváltozást, tönkretesszük a Földet. Az új tanulmányok segíthetnek valamit, de a jövő így sem lesz rózsás.
„Az amerikai történelem egyik egyedülálló napja a végéhez közeledik” – zengte jellegzetes baritonján Walter Cronkite, a CBS híradójának műsorvezetője 1970. április 22-én.
Az első Föld napja 20 millió embert, az ország lakosságának tizedét vonzotta az utcára. Sokkal többet, mint amennyire az esemény megálmodója, Gaylord Nelson szenátor számított.
A résztvevők sokszor sajátosan szertelenül fejezték ki, hogy aggodalommal tölti el őket a környezet állapota.
Énekeltek, táncoltak, szemetet gyűjtöttek, New York utcáin döglött halakat vonszoltak fel-alá.
Bostonban halottnak tettették magukat, Philadelphiában egy minden fajra kiterjedő „függetlenségi nyilatkozatot” írtak alá.
„A Föld napja éppen azt hozta, amiben bíztam – nyilatkozta később a wisconsini demokrata szenátor.
Tömeges, elemi erejű tiltakozás volt.”
Nem emlékszem, hogy 1970-ben gyerekfejjel bármelyik eseményen részt vettem volna, de világlátásomat döntő módon formálta az az „egyedülálló” pillanat.
A hetvenes években én is tüntettem az esőben, győzködtem az osztálytársaimat, hogy hasznosítsák újra az üdítősdobozokat. Bíbor virágos trapéznadrágot viseltem, és aggódtam a Föld jövőjéért.
Felnőttként, újságíróként a környezetvédelemre szakosodtam, fiatalkori szenvedélyemből hivatás lett.
Amazóniából tudósítottam az erdőirtásról, Új-Zélandon vizsgáltam az invazív fajok hatásait, Grönlandra kísértem a jégtakaró vastagságát mérő kutatókat.
Büszkén láttam, hogy gyermekeim belépnek az iskolai környezetvédő klubba. Meséltem nekik – talán többször is, mint kellett volna –, hogy annak idején kiszedtem az iskolai büfé szemetesvödréből mindazt, amit újra feldolgozhatónak véltem.
Új-Angliában élek. Itt április 22. pompás nap. Rügyeznek a fák, brekegnek a békák, fészket raknak a királygébicsek. A Föld napján évről évre kirándulok a közeli erdőbe.
Ebihalakat keresek, megcsodálom a tavaszi kérészéletű fajokat. És egyre inkább aggaszt bolygónk jövője.
OSZD MEG másokkal is!
Megtekintések száma: 3631
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
