Anna Mia Ekström és Stefan Swartling Peterson professzor az UNICEF és az UNAIDS adatait elemezte, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Covid elleni küzdelem korlátozásai miatt legalább annyi ember halt meg, mint közvetlenül a Covid eredményeként.
Ez több forrás felhasználásával is igazolható, (1)(2) sőt az SVT, a svéd közszolgálati műsorszolgáltató is készített erről egy dokumentumfilmet, amely tárgyalja a következtetéseiket, ami az lábbi linken nézhető meg.
https://www.svtplay.se/video/3029
Itt meg kell említeni, hogy a lezárások valójában több embert is megölhettek már, tekintettel arra a tényre, hogy tudjuk, hogy sokszor azokat a haláleseteket is „Covid” halálozásnak minősítik, melyek sok esetben valójában nem annak a következményei.
Például az ontariói közegészségügy egyértelműen kimondja, hogy a haláleset Covid halálozásnak minősül, függetlenül attól, hogy egyértelmű-e, hogy a Covid volt a halál oka vagy hozzájárult ahhoz.
Dr. Ngozi Ezike, az Illinois-i Közegészségügyi Minisztérium vezetője a következőket nyilatkozta a világjárvány első hulláma alatt:
„Ha kórházban volt valaki, és volt még néhány hete, és közben kiderült, hogy Covidja is van, az Covid halálnak számít, annak ellenére, hogy egyértelműen alternatív okból halt meg, akkor is Covid halálként szerepel. Tehát ez nem azt jelenti, hogy ez volt a halál oka, de a halál idején Covidja volt.” (3)
Anna Mia Ekström (4) és Stefan Swartling Peterson professzor (5) nincsenek egyedül az aggályaikkal. A lezárásoknak sok következménye van, és ezt a megközelítést választotta a világ egy olyan vírus esetében, amelynek 99,95 százalékos túlélési aránya van a 70 évesnél fiatalabbak, és 95 százalékos túlélési aránya a 70 évesnél idősebb emberek körében. Ez azt jelenti, hogy tudjuk hogy az elsődleges ok annak elkerülése, hogy a kórházi rendszerek túlterheltek legyenek a látszólagos Covid esetek miatt.
A lezárás okozta ártalmakra már a pandémia korai szakaszában is gondoltak, a British Medical Journal például „Covid-19: a közösségben bekövetkezett többlethalálozás megdöbbentő számát a Covid-19 nem magyarázza” címmel közölt egy jelentést.
Azt sugallta, hogy a karanténintézkedések az Egyesült Királyságban az új koronavírus eredményeként már valószínűleg több brit idős embert öltek meg, mint áprilisban és májusban a koronavírus.
Dr. Jay Bhattacharya cikket írt a The Hill-nek: „A tények, nem a félelem fogja megállítani a járványt” címmel. Ebben számos tényre mutat rá a lezárási intézkedések következményeivel kapcsolatban, amelyek magukban foglalják azt a tényt is, hogy:
„Nemzetközi szinten a lezárások 130 millió embert sodortak az éhezés szélére, 80 millió gyermeket fenyeget diftéria, kanyaró és gyermekbénulás, és 1,8 millió beteget fenyeget a tuberkulózis okozta halál. A fejlett országok lezárása a szegény országok szegényei körében pusztított. A Világgazdasági Fórum becslése szerint a lezárások további 150 millió ember rendkívüli szegénységét fogják eredményezni, 125-ször annyi emberét, mint ahányan meghaltak a Covidban.” (4)
Ne feledkezzünk meg a lezárások mentális és pszichológiai következményeiről sem, a gazdasági tényezők mellett.
Ezenkívül számos tudományos publikáció kimutatta, hogy a lezárások nincsenek hatással a vírus terjedésére. Például a Stanford Egyetem négy orvosprofesszorának publikációjában nem találtak bizonyítékokat az általuk „nem gyógyszerészeti beavatkozásoknak” nevezett, például lezárások, társadalmi elhatárolódások, üzleti bezárások és az otthonmaradás alkalmazásának alátámasztására. A tanulmány szerint ezek az intézkedések nem voltak elegendőek a Covid terjedésének megállításához, ezért nem szükségesek a vírus terjedésének leküzdéséhez. (7)
Orvosok és tudósok egy csoportja egy esszét tett közzé az Amerikai Gazdaságkutató Intézetben, amelyben elmagyarázták és bemutatták az adatokat arról, hogy miért gondolják, hogy a lezárások nemcsak károsak, de haszontalanok is a Covid elleni küzdelemben. Az esszében számos tanulmány bemutatja ugyanazokat a következtetéseket, amelyek a fent idézett Stanford-tanulmányban találhatók.
Forrás: Újvilágtudat