Egy múltbéli kataklizma túlélésére épített ősi szuperbunker, mely a mérnököket a mai napig ámulatba ejti? Egy elveszett civilizáció földalatti menedéke? Derinkuyu rejtett alagútjai, titokzatos világa nem adja könnyen a titkait.
A törökországi Kappadókia tartományban található földalatti üregek eredete mindmáig ismeretlen, és sokkal több a megválaszolatlan kérdés, mint az ismert tény.
A földalatti szellemvárost számtalan legenda és szóbeszéd övezi felfedezésétől fogva. Míg vannak, akik egy elveszett civilizáció művének tartják, mások egy lejáratnak a pokolba, de akadnak olyanok is, akik szerint idegenek vájhatták ki a kacskaringós járatokat a sziklában.
Eredetileg 1963-ban fedezték fel, merő véletlenségből a Derinkuyu földalatti várost. Az egyik helyi lakos ugyanis fel akarta újítani az otthonát. Ehhez azonban egy falat le kellett bontania. Amikor ezt megtette, döbbenten látta, hogy a fal másik oldalán egy hatalmas üreg van, mely levezet valahová.
Az első expedíció keretében aztán 40 méteres mélységig ereszkedtek, de azóta is sokan hiszik, hogy akár 85 méteres mélységig is húzódhatnak a földalatti világ egyes részei.
20 nagy szintet fedeztek fel, ebből a legfelső 8 lett látogatható. Elképesztő struktúrákat találtak odalenn, és egy olyan korábban zárt világot, melynek érthetetlen a létezése.
A készítőkről alig tudni valamit, csak sejtéseik vannak a kutatóknak.
Egyes vélemények szerint krisztus előtt 1400-ban hettiták áshatták ki és vájhatták ki az alagutakat. De ez is csak egy elmélet, mert konkrét nyomokat nem találtak arra vonatkozóan, hogy ők készíthették volna.
Az azonban biztos, hogy a földalatti város több ezer ember rejtekhelyéül szolgálhatott. Ezek az emberek, ez a rejtett civilizáció az alagutakban élt, és igen gyakran megbújtak az ellenségeik elől, a különféle inváziós szándékú népcsoportok miatt.
Sokak szerit ez egy igazi ősi szuperbunkerként is funkcionált. Legalább 10.000 ember befogadására volt képes, a feszínre fút kutak általa volt egy levezetett vízrendszere, és három stratégiai helyen lehetett nagy kerek kőajtókkal zárni.
Ezek a nagyon nehéz kőajtók megakadályozták az ellenség behatolását. Az ajtók magassága kb.1- 1,5 m, vastagságuk 50 cm és elérték az 500 kg-ot.
A kőkapu az alagsorban a külvilágtól szigetelte el az embereket. Derinkuyuban van egy majdnem 8 km hosszú alagút, ami egy másik földalatti városba, Kaymakl-ba vezet.
A földalatti városról és egyben szuperbunkerről történelmi említést is találtak utólag. Jenofonte, egy görög származású történész annak idején, Anabasis nevű írásában említést tett a helyről.
Leírása szerint rengeteg ember élt lent Derinkuyuban, és egy-egy nagyobb szobában egy egész család elfért, állatokkal és élelemmel együtt.
Igazi rejtett, és egyben zárt ökoszisztéma volt ez. Pajtákat, templomokat, étkező helyiséget, közös fürdőt is találtak odalenn, és a mai napig vannak részei, melyek feltárásra várnak.
A mérnököket pedig az 52 lyukból álló szellőzőrendszer, és annak bonyolultsága ejtette ámulatba.
Éppen ezért sok vita tárgya, hogy ki, vagy mi építhette annak idején, és mire is szolgálhatott még a városlakók elrejtőzésén kívül. Egyes fantáziadúsabb elméletek szerint Derinkuyu egy ősi szuperbunkernek épült, egy múltbéli kataklizma átvészelésére.
Bárhogyan is, még mindig rengeteg kérdés merül fel a földalatti világgal kapcsolatban…
OSZD MEG másokkal is!