Kína a jövő csillagközi navigációs rendszerén dolgozik?

2016. november 21., hétfő




A jövőben a mélyűrben bolyongó úrhajók navigációs rendszereként szolgálhat az a mérnöki tervezet, mely elősegítheti azt, hogy az emberiség által küldött felfedező űrhajók ne tévedjenek el a csillagok között.

Kína egy különleges rendszeres dolgozik, mely űrhajók tucatjait mentheti meg a jövőben, és a mai kor technológiája is nagyon nagy hasznát veszi majd. Arról van szó, hogy Kína egyszerűen szólva egy csillagközi utazásokra szánt GPS rendszeren dolgozik.

A tervezet eleinte a tervező asztalon létezett csak, de mára már addig jutottak, hogy a rendszer egy megépített működő prototípusát teszteli az egyik új műhold.

November 10-én indult útnak az X-ray Pulsar Navigation 1 névre keresztelt kínai műhold, amelyet a Góbi-sivatagból egy Hosszú Menetelés 11 rakéta juttatott el az űrbe.

Ennek elsődleges feladata a pulzárok által kibocsátott röntgensugarakra épülő navigációs adatbázis kiépítése és annak tesztelése, hogy az ország hosszabb küldetései kellő módon profitáljanak majd az új megoldásból.

Ezzel Kína még a NASA törekvéseit is megelőzi, akik hasonló rendszeren dolgoztak. A jövőben ennek óriási hasznát fogjuk venni, hiszen még nem áll rendelkezésünkre olyan rendszer, mely egy mélyűrbe távozó űrhajónak lehetővé tenné, hogy tájékozódjon, ha kijut a naprendszerből.

Persze a kérdés a jövő kérdése, és igazából még nem lenne fontos és égető egy ilyen technológia kifejlesztése, mégis sokan gondolják úgy, hogy az évszázad végére már elindulhatnak az első, emberes mélyűri utazások.

Addigra pedig egy atombiztos navigációs rendszernek kell a rendelkezésünkre állnia. Innen a Földről bármikor megtudnánk határozni egy nagyobb objektumot, de ahogy távolodna, egyre nehézkesebbé válna a kommunikáció.

Ha a naprendszerből kijutna, kemény órákat venne igénybe egy-egy adat elküldése, év visszaküldése, arról nem is beszélve, mi van, ha elvesztjük a kapcsolatot és nem leszünk képesek „irányítani” távolról az űrhajókat, hogy merre menjenek tovább.

Ezért lesz szükség a jövőben egy megbízhatóan működő olyan navigációs rendszerre, melynek segítségével űrhajósaink képesek lesznek hazatalálni még egy másik galaxisból is.

Ráadásul mindennek nem csak a jövőben lesz óriási haszna. Egyrészt a jövőben feleslegessé válnának a nagy földi rádióállomások, amelyek a távolban közlekedő eszközök irányításában segédkeznek, másrészt pedig kiiktatják a távolság miatti nagy késleltetést, de ennél is fontosabb az önállóság megnövelése és a sávszélesség megőrzése, ami nyilván jól jön majd az értékes adatok letöltésénél.

A megoldás lényege a pulzárok, vagyis az erős mágneses térrel rendelkező neutroncsillagok által kibocsátott röntgensugarak felhasználása.

A periodikusan kibocsátott sugarak a GPS-műholdakhoz hasonlóan felhasználhatók a pontos navigációhoz, itt azonban meg kell találni azon példányokat, amelyek pontos időközönként bocsájtják ki azokat.

A rendszer a navigációs felismeréshez használható pulzárokat gyűjti majd össze egy adatbázisba, az elkövetkező 5-10 évben összesen 26 példányt figyelve meg, megmérve és összevetve azok pontos frekvenciáját az egyéb elektromágneses aktivitással, igyekezvén kiszűrni a háttérsugárzást.

Amennyiben a hosszú kísérlet sikerrel zárul, a kínai Hold-küldetések és a marsi landolóegység is hasznát veszi majd az új rendszernek, lefaragva a költségeket és növelve a megbízhatóságot.

Arról nem beszélve, hogy ezzel utat adhat a jövő csillagközi GPS navigációs rendszerének.

tudomány technológia technika


Megtekintések száma: 40174





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet