A Sion rend évszázadokon át védelmezte azt a vonalat, melynek ma is lehetnek tagjai, akik Krisztus élő leszármazottai.
Jézus és Mária Magdolna valaha egy párt alkothattak, sőt, gyermekeük is született, amit az egyház tagadott, és megpróbált felkutatni, hogy elpsuztítsa ezt a gyermeket.
A Dan Brown által írt híres könyv, a Da Vinci-kód igazi bestseller lett, nem csoda: rengeteg történelmi tényt felvonultatott, és egy nehezen hihető, de mégis nagyon érdekes összeesküvést szőtt köréjük.
A helyzet azonban az, hogy senki sem tudja, mi törétnhetett, és hogy a Bibliában leírt dolgok vajon több igazságtartalommal rendelkeznek-e, mint a Bibliába be nem került apokrif iratok.
Ezek mindegyike ugyanis azért került ki a Szent Könyvből, mert valójában Jézus emberi mivoltát hangsúlyozták, vagyis a niceai zsinaton egyszerűen mellőzték ezeket, mivel gyengítették volna a Krisztus mítoszt, amit az egyház épített fel.
Jézus keresztre feszítése után Mária Magdolna a gyermekkel – vagy gyermekekkel – Gallia déli részére menekült, és az ottani zsidó közösségben rejtőzött el.
Négyszáz évvel később Jézus egyik leszármazottja beházasodott egy arisztokrata családba, és megkezdte a későbbi Franciaország területeinek egyesítését.
Ez a család tehát, a Merovingok, nemcsak királyi dinasztia, hanem a Messiás vér szerinti örököse is volt. Aztán hosszú időre illegalitásba kényszerültek, és az előkelő Lotaringiai-ház címere alatt tűntek fel újra.
Királyi rangra ezután már csak akkor emelkedtek, amikor az első keresztes hadjárathoz csatlakozott Godfrey de Bouillon kieszközölte, hogy Jeruzsálem első királyává koronázzák.
Egy titkos társaság volt a vérvonal segítségére, amit a Sion rendnek neveztek. Ők voltak a templomos lovagrend alapítói is.
A párizsi Bibliothèque Nationale-ban letétbe helyezett lista tanúsága szerint betöltötte a hivatalt Sir Isaac Newton, Victor Hugo, Claude Debussy, Jean Cocteau és Leonardo da Vinci is. A titokra homályosan utaló művészi alkotások közé tartozik Nicolas Poussin festménye, az Árkádiai pásztorok (lásd alul) is, amelyen egy sírbolt látható.
A hátrahagyott árulkodó nyomok miatt a rend végül lelepleződik: Rennes-le-Château papja, Bérenger Saunière 1885-ben egy vizigót oszlop belsejében megtalál néhány pergament, majd megfejti a rejtjeles szöveget, amiből rájön, hogy az írás Jézus vérvonalára vonatkozik…
Sokak szerint az egyház mindne áron fel akarta kutatnia vérvonalat, mivel azoknak a tagjai komoly veszélyt jelentettek a hatalmára.
A legelső személy, akit likvidálni akartak, az a kis Sára, aki Mária Magdolna és Jézus lánya volt.
Az egyház nem engedhette hogy megtörténjen az, hogy egy nő örökli az egyházat és Jézus tanításait, mert azzal tönkretette volna a mítoszt, egyúttal feltárta volna Krisztus emberi mivoltát.
A rend tagjai elbújtatták, majd generációkon át a vérvonal ennek a társaságnak a szárnyai alatt élt.
Végül mára nem tudni, hogy vajon élnek,e még a rend tagjaiból, vagy létezik-e maga a rend, és hogy Krisztus vérvonala vajon teljesen kihalt-e, vagy még ma is élnek leszármazottak.
Ha igen, az egyház már nem üldözi őket.
Lehet ugyanis, hogy ők maguk sincsenek tudatában a vérvonaluk jelentőségének, és minden, a DNS azonosítást lehetővé tévő ereklye – a torinói lepel, a szálkák a keresztből – az egyház tulajdonában vannak, így ha valaki jelentkezne, soha nem lehetne bebizonyítani, hogy ő Krisztus örököse…
OSZD MEG másokkal is!