„…közölték, ha huszonnégy órán belül nem távozunk, kényszerlakhelyre telepítenek.”
Mesélt múltjáról és arról, hogy korábban miért nem kaphatott ilyen díjat!
Azt bátran kijelenthetjük, hogy talán nincs még egy olyan ember a Földön, de legalábbis az országban, mint Bálint gazda.
Az ország kertészmérnöke különleges tehetséggel kezdett szakmai újságírásba, és ma százezreknek osztogat tanácsot az interneten a növényekkel, kertészkedéssel kapcsolatban.
Népszerűsége töretlen, olyannyira, hogy többször is díszpolgári címet nyert el.
Mára összesen négyet!
Azonban a meghatódottságtól könnyes szemű Bálint gazda nemrég arról is mesélt, milyen múltat kellett megélnie, mert nem volt ez mindig így.
Volt egy idő, amikor bármit tett volna, nem kaphatott volna soha ilyen díszpolgári címet.
A kommunista diktatúra áldozata volt, erről az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából a bizonyító erejű dosszié is előkerült a napokban.
A jelentést magát a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság politikai nyomozó osztálya készítette 1960-ban.
Ebben azt írják, hogy:
„Dr. Bálint György osztályidegen személy, földbirtokos családból származik, apja középbirtokos volt, ő 24 hold földet és 7 hold szőllőt örökölt tőle, amit másokkal műveltetett, ezt azonban 1948-ban az államnak felajánlotta”
Ez a bizonyos „felajánlás” a valóságban úgy nézett ki, hogy a halmai birtokon megkeresett két elvtárs a gyöngyösi pártbizottságból, és közölték, ha huszonnégy órán belül nem távozunk, kényszerlakhelyre telepítenek
– idézte fel a történteket az ország Bálint gazdája.
– Számítottam rá, hogy kisemmiznek, mert ahogy a kommunisták hatalma erősödött, úgy váltak egyre önkényesebbé.
Korábban két zsák zab állítólagos eltűnése miatt akartak bíróság elé állítani. Sose felejtem, két kofferral menekültünk el a családom birtokáról a feleségemmel és a kétéves kisfiunkkal, és Budapesten kerestünk albérletet. Mellesleg az a huszonnégy plusz hét hold a valóságban jóval több volt.
Kevesen tudják, mennyi sorscsapás érte.
Sem nővére, sem pedig húga nem tért soha haza a náci koncentrációs táborokból. Ezzel azonban még nem volt vége a megpróbáltatásoknak.
Nem volt munkája, gyakran házalnia kellett, és kérdezősködnie, hogy nem-e kell valahol fát metszeni, és hasonlók…
Miután azt csinálhattam, amit szerettem, a besúgóknak nem volt mit jelenteni rólam – fűzte hozzá Bálint gazda – írja a magyarokvagyunk.com
Végül a nagy népszerűséget az 1981 és 2000 közötti időszak hozta el neki.
Azóta töretlen a sikere, és egyre többen ismerik a nevét az országban.
„Annak a krumplilevesnek az ízére is emlékszem, amelyet a kert felásásának szünetében egy özvegyasszonytól kaptam” – idézte fel a régi emlékeket.
Reméljük, hogy még hosszú időn át velünk lesz a négyszeres díszpolgári címmel rendelkező Bálint gazda!
Hosszú és boldog életet kívánunk neki!