Egy teória mindent felboríthat, amit a világról tudtunk.
Minden, amit valóságnak hittünk, talán nem több, mint egy olyan kódolt jelsorozat, mely az érzékszerveinken keresztül a tudatunkra hat.
Vagyis ez azt jelenti, hogy a valóságunk nem is a tényleges valóság.
Ez pedig felveti a lehetőségét annak, hogy a szimulált világ elmélete maga legyen a valóság. Vagyis lehet, hogy egy hatalmas program belsejében éljük életünket, és létezünk.
A Mátrixban az emberi testeket a világot uraló robotok tartják életben, hogy energiát nyerjenek belőlük. Közben az emberek ebből semmit nem érzékelnek, az agyuk ugyanis rá van kötve a Mátrix nevű hálózatra, ami az általunk érzékelt valóság.
Egyre több kutató állítja, hogy a mátrix tényleg létezhet.
Erre a kérdésre is nyugtalanító választ adott 2003-ban egy svéd filozófus, Niklas Boström, az azóta szimulációs hipotézisként elhíresült trilemma kidolgozásával. Ő megfogalmazott három állítást, amik közül az egyiknek mindenképpen igaznak kell lennie. Ezek így szólnak:
Az emberiség még azelőtt kihal, hogy elérné a poszthumán kort, azaz azt az időszakot, amikor már korlátlan számú. valósághű számítógépes szimulációt tudunk futtatni az őseink életéről.
Nagyon valószínű, hogy semmilyen poszthumán civilizáció sem akar majd élethű szimulációkat lefuttatni a saját történelméről.
Nagyon valószínű, hogy jelenleg is egy számítógépes szimulációban élünk.
Sokak szerint rengeteg az apró jel, mely arra utal, hogy minden érzékelt dolog egy illúzió. ha pedig így van, akkor a kvantumfizikusok szerint egy kvantumszámítógép keltheti életre a szimulált világot.
A kvantumszinteken zajló számítások ugyanis olyan sebességgel dolgoznak, melyek kepések lennének egy ilyen világot „kiszolgálni” anélkül, hogy a benne élők bármit is észre vennének ebből.
Semmi sem valós. Minden csak egy illúzió. Dolgokra húzunk rá fogalmakat, melyek megfoghatatlanok, és mi magunk adunk nekik jelentést.
A halál is csak egy illúzió. Valójában nincs olyan, hogy valaki meghal, mivel a minket alkotó apró „alkatrészek” bár élőnek tűnnek, minden lebontható szervetlen anyagok és azok között végbemenő kémiai folyamatokra.
John D. Barrow, a Cambridge Egyetem matematikaprofesszora 2007-ben felvetette, hogy a valóság tökéletlen szimulációja rövid ideig tartó, de észlelhető torzulásokat eredményezhet, azaz hiba lehet a rendszerben.
Ezeket aztán később más csillagászoknak sikerült kimutatni különféle modelleken és számításokon keresztül.
Vagyis egyre nagyobb az esély arra, hogy a Mátrix több lehet, mint puszta fantázia…
OSZD MEG másokkal is!