A fantomfájdalom máig komoly fejtörést okoz a tudománynak. Miért van az, hogy a jelenség olyan nagy számban jelentkezik az amputáción átesettek közt? Paranormális jelenség, visszamaradt energiaáramlás, vagy egy eddig nem ismert biológiai folyamat?
Talán már mindenki hallott a fantomfájdalomról. Akkor jelentkezik, ha egy végtagunk már nincs meg, mert amputálták, mégis érezzük ott a fájdalmat, ahol már nincs meg az adott végtag.
A jelenség annyira titokzatos, hogy a tudomány a mai napig sem tudta pontosan megmagyarázni, mi és miért történhet ilyenkor a szervezetben.
Az általánosan elfogadott magyarázat eddig az volt, hogy az agy egyszerűen felülírja az információkat, ha nem kapja meg őket rendszeresen egy testrésztől.
Az elképzelés azonban további kérdéseket vet fel:
miért próbálná az agy mindenáron megtartani azt a végtagot, amelyik egyszerűen nincs is már meg?
De vajon közelebb került-e az elmúlt években a tudomány ahhoz, hogy magyarázatot találjon a jelenségre?
Tudományos rejtély
Egyetemesen tapasztalt jelenség végtagamputálás után, vagy ha az ideg gyökereit megsemmisítik, felmérések szerint az amputáción átesett személyek 60-80 százaléka számol be fantomvégtag érzéséről, mely leggyakrabban fantomfájdalomként jelentkezik.
Egyes teóriák szerint az sem zárható ki, hogy egyfajta visszamaradt energia, illetve annak áramlása okozza a jelenséget.
Az emberi test energiát termel, és áramlik benne ez a megtermelt energia. Az energia az ember vázát alkotja, így ha valakinek levágják a kezét, akkor az adott végtag energia lenyomata még hosszú időn át – akár az illető élete végéig – vele marad, és érzékeli az agy.
A fantom végtag-fájdalom általában időszakos. Olyan ember is érezheti ezt, aki veleszületetten végtaghiányos vagy lebénult.
Gyakran égő vagy hasonlóan furcsa érzésként írják le, és néhány embernek rendkívül kínzó tud lenni a fájdalom, de a pontos érzés egyének széles körében eltér.
Az amputáltak többsége az álmaikban normál testtudattal álmodik. Ők ezt a megfigyelést úgy értelmezik, hogy ez annak a kudarca, hogy a testséma nem tudja elfogadni az új alakját.
Új elmélet a fantomfájdalomra
Az Oxfordi Egyetem új kutatása egészen más megoldást kínál. A szakértők úgy gondolták, a jelenség magyarázatát az agyi aktivitás mérésével lehet a legkönnyebben megtalálni, ezért létrehoztak egy kísérletet.
A jelenség vizsgálatára a szakértők előbb olyan alanyokat tanulmányoztak, akiknek ép volt a keze. A résztvevőket megkérték, hogy mozgassák az ujjaikat, eközben folyamatosan vizsgálták az agyukban zajló folyamatokat.
Ezután olyan emberek következtek, akik vagy képtelenek voltak irányítani az ujjaikat, vagy amputáció során vesztették el azokat.
Az eredmények összehasonlítása során a kutatók megállapították, hogy a fantomérzésért felelős agyi területek megegyeznek az egészséges végtagúak mozgásért felelős régióival.
A kutatás alapján tehát a fantomfájdalom azért alakul ki, mert a még meglévő végtagok olyan “ujjlenyomatokat” hagynak az agyban, melyeket egyszerűen lehetetlen kitörölni.
Persze az elmélet bár részben tudományosan is alátámasztott, nem magyarázza meg a fantom fájdalom minden aspektusát, ugyanakkor jelenleg ez jár a legközelebb a megoldáshoz.
A szakértők bíznak benne, hogy megfigyelésükkel sokban segíthetnek az olyan művégtagok fejlesztésében, melyeket közvetlenül a viselő agya irányíthat. Eddig komoly akadályok álltak a neuroprotézisek széleskörű alkalmazása előtt, mivel a szakértők is úgy hitték, hogy az amputációval az érintett végtagot szabályzó agyterület teljesen elveszti a funkcióját.