Egy vaskori sírban bukkantak rá a hihetetlen arany és bronzleletekre.
Németországban, a Duna egyik partján fedeztek fel különleges aranyból és bronzból, valamint borostyánból álló leleteket, melyek valóságos kincsekként vannak számon tartva megtalálásuk óta.
Ezek a különleges dísztárgyak feltehetően egy 40-es, 50-es éveiben járó nőhöz tartoztak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy egy ilyen emberi csontváz mellett találták meg őket.
Magáról a maradványról annyit tudni, hogy a Dél-Német keltákhoz tartozhatott, azok közül is a felső osztály egyik tagja lehetett, és időszámításunk előtt 6-7. században élhetett.
Korábban rengeteg hasonló leletet találtak már, melyek ehhez a népcsoporthoz voltak köthetőek, ezek nagy része Heuneburg földvárából, és annak környékéről kerültek elő.
Dirk Krausse, a kutatáson dolgozó régész szerint a sírban egy megkövesedett tengeri sün és egy ammonitesz – azaz egy kihalt tengeri puhatestű – maradványait is megtalálták. Ez alapján igen valószínű, hogy a vaskori nő papi feladatokat látott el.
A most feltárt nyughely környékén több sírt is felfedeztek már a szakértők, ezeket azonban korábban mind kifosztották – sok esetben a sírrablók alagutakat ástak az egyes kripták közt, sorra dúlva fel a nyughelyeket.
Az újonnan megtalált sír azonban rendkívül jó állapotban van, a korszakból egyetlen ilyen ép sírbolt sem került még elő.
A páratlan kincsekre eredetileg egy gazda bukkant rá, méghozzá teljesen véletlenül.
2005-ben épp a földjein dolgozott ez a meg nem nevezett úr, amikor egy sír körvonalaira bukkant, benne pedig egy nagy, és díszes aranybrossra.
A sírban aztán a feltárások során rátaláltak egy 4 éves gyermek, és egy felnőtt nő maradványaira. Amiatt, hogy megóvják a lelet együttest a mezőgazdasági munkálatoktól, és hogy a gazdát se akadályozzák a munkájában. az egészet egy daruval emelték ki, és elszállították.
Egy nem egészen 80 tonnás földdarabot kezdtek el átkutatni, és elemezni, ami 2010-ben egy projekt keretében meg is kezdődött.
A sírkamra számtalan gyönyörű kincset tartalmazott: bonyolult borostyán-, arany- és bronzékszereket; rengeteg szőrmét és textíliát; egy vaddisznóagyarból készült díszt; egy bronz csengőt, amely valószínűleg egy ló nyakában lógott; faragott faládikákat; fekete kőből kialakított karkötőket; valamint egy bronzból és bőrből készült övet is.
Alapvetően elég ritka, hogy ilyen jó állapotban megmaradt sírhelyet találjanak meg, sokak szerint a Dunának köszönhető, hogy ez így érintetlenül meg tudott maradni.
Ez amiatt volt lehetséges, mert mivel a Duna partján volt a sírhely, azt gyakran árasztotta el a folyó, ami hordalékot rakott rá, ami segített megóvni, elszeparálni a lelőhelyet a későbbi évszázadok során.
A szakértők további vizsgálatokat fognak még megeszközölni a leleteken, hogy még többet megtudhassanak azokról, és azok homályos múltjáról.