Az emberiség történelmének első nagy nukleáris háborúja több ezer éve következett be – állítják.
Egyes sivatagban talált üvegszemcsék árulkodó mementóként hevernek a Földön, és olyan ősi titokról beszélnek, melyet a történelem minden áron próbál megtagadni.
Sokan állítják – köztük szakemberek, geológusok és kémikusok is – hogy ezek az üvegszemcsék csakis nagyon nagy hőmérsékleten keletkezhettek. Mivel azonban hatalmas területen vannak szétszóródva, felmerült a lehetősége annak, hogy egy óriási robbanás útján keletkezhettek.
Erre a gigantikus erejű robbanásra nem csak az üvegszemcsék maguk adnak bizonyítékot, hanem ősi iratok, szanszkrit dokumentumok, melyek említést tesznek egy ősi robbanásról, és egy nagy háborúról.
A Mahábhárata és a Rámájana egy nukleáris eszközt felrobbantását írja le a Földön több mint tízezer évvel ezelőtt. Saját szavakat használ gyakorlatilag az atombombára, de a leírásból annak a képe sejlik fel a szakemberekben.
Több mint ezer tonna ilyen üveget találtak szétszórva a több száz kilométernyi sivár sivatagban. Ezeket csak valami nagy erejű robbanás hozhatta létre…
Fura módon az ősi látogatókra utaló leginkább részletes leírások, közvetett bizonyítékok az indiai kultúrában lelhetőek fel. Rengeteg térkép, festmény, kőfaragás árulkodik arról, hogy hajdanán az emberiségnek fejlett technológiával rendelkező segítői voltak.
India népe mindig is kapcsolatban állhatott az idegenekkel, és a szanszkrit iratok ezt alá is támasztják, valamint az olyan ősi freskók, melyeken szintén megjelennek olyan nem eviláginak tűnő lények, melyek feltehetően az égből jött humanoidok ábrázolásai.
Az indiai iratok rengeteg olyan légi járműről is írnak, melyek napenergiával működtek, és fém alkatrészeik voltak. Ez pedig nem más, mint egy modern űrhajó leírása.
Az idegenek taníthatták meg nekik, hogyan kell ilyet építeni, és a technológiát elsajátítva egy ősi háborúban álltak csatasorba a világ megmentéséért. A Földet ugyanis az emberiség hajnalán megtámadták, és csak közös erővel lehetet legyőzni ezt a fenyegetést.
Egyes műalkotások az emberek és az idegenek közti csatát örökíthették meg?
Egy óriási atomháború robbant ki azért, hogy megvédjük a bolygót egy az emberek pártján álló – és nekünk technológiai tudást adó – földönkívüli fajjal szövetségre lépve. A csata vérre menő volt, és a leigázó faj állt nyerésre, azonban a csata mentét az utolsó pillanatban megfordította egy a légkörbe ledobott atom – vagy hidrogén – bomba.
Sokak szerint ezen a faragáson is egy atombomba ledobása látható. A két alak között látható valami egy sugárzó töltetet, vagy valamiféle nukleáris sugárzást okozó robbanást is ábrázolhat.
Az első atombomba tehát az 12.000 évvel ezelőtt robbant fel, egy globális légi háború következtében.
Több műalkotásban is fennmaradt képileg ábrázolva ez az iszonyatosan nagy csata. Ha ezeket megnézzük, egyszerűen félreérthetetlenül megtaláljuk bennük azt, amiről az imént beszéltünk.
A különféle égi lovasok az űrhajók pilótái voltak, de vannak olyan faragások, domborművek, melyek egyértelműen egy ledobott bombát ábrázolnak.
Jól látható, ahogyan egy emberi alak – vagy humanoid lény – ledobja, a következő, mellette lévő ábra pedig már egy hatalmas gombafelhőt mutat, míg utána a radioaktív sugárzást, és a nukleáris telet örökíti meg ez a különleges faragás.
Állítólag egy fél milliós tömeget pusztított el a nukleáris háború következtében ledobott atombomba, de ez volt az áldozat azért, hogy a leigázó faj visszavonulót fújjon.
Az nem valószínű, hogy végleg elmentek – állítják sokan. A paleoasztronautika hívői azt mondják ugyanis, hogy ez az ártó szándékú faj tovább állt ugyan, de egyszer majd egy sokkal nagyobb haderővel térnek vissza.
Egyes teóriák szerint ez nem lesz más, mint az Anunnakik visszatérése, amikor porig rombolják bolygónkat, és letarolják a velünk szövetségben álló másik idegen fajt is.
Éppen ezért lehet az, hogy a világ kormányai szüntelenül fegyverkeznek. Nem csak egymás ellen, hanem a legnagyobb titokban már egy olyan globális kataklizmára készülhetnek, mely az emberiség egészének összefogását kívánja majd.