Vajon léteznek párhuzamos világok? Mi van, ha igen? Mi van, ha a tér-idő képződménye bizonyos esetekben szabadon átjárható? Hihetetlen történetek nyomában.
Gondoltunk már arra, hogy milyen lenne találkozni korábbi önmagunkkal? Vagy egy másik világbéli énünkkel? Azzal az önmagunkkal, aki nem orvosnak tanult végül, hanem tanárnak?
Ha semmissé tehetnénk a teret, és utazhatnánk az időben, hogy lássuk, kikké válhatunk, és milyen döntéseken keresztül vezet az út? Mi van, ha a tudatunk végtelen kifejeződése jóval hatalmasabb, mint valaha képzeltük volna? Ha minden elképzelhető dolog már egyszer megvalósult, és csak azt hisszük, hogy újat találtunk fel?
1974-ben Somersetben egy bizonyos Peter Williamson egy napsütéses napon a kerti grillezés közben valami megdöbbentőt látott. A sütögetést egy elektromos vihar szakította félbe. A férfi kutyája a vihartól megijedve be is menekült az egyik fa alá.
Peter be akarta vinni az állatot a házba, azonban ekkor egy villanás történt, melynek mikor vége lett, a következő pillanatban már nem volt ott a férfi.
Természetesen nagy volt a döbbenet. Peter felesége az egészet látta, és nem tudta mire vélni amit tapasztalt. Rendőrt hívtak, a feleségének pedig nyugtatók adtak, és a következő napokat az ismerősöknél töltötte.
Alapos kutatás vette kezdetét, de a férfit sehol sem találták meg. Az volt akkoriban a legvalószínűbb magyarázat, hogy villám csapott a férfiba, vagy legalábbis a közvetlen közelébe, amitől amnéziát szenvedett, és egyszerűen elkóborolt.
Alig három nap múlva megtalálták Petert, a közeli bozótosban kuksolt, a lábát a kerti tóba lógatva. Senki sem tudta, hogy került be a zárt kertbe. Ráadásul ő maga sem emlékezett semmire.
Az álmában csurom vizesen és teljese zavarodottan sétálgatott egy ismeretlen kertben, és ijedten járta az utakat. Később valaki megtalálta, és kórházba vitte. Még a kórházi dolgozók neve is beugrott neki. A valóságban egyiket sem ismerte, azonban túl valósnak érezte ezeket az álmokat, és biztos volt abban, hogy nem csupán a képzeletének szüleményei ezek az emberek.
Peter ezekről az álmokról később beszámolt feleségének és barátainak. Állítása szeritn hallotta saját hangját is, csak lassítva, mintha visszhangzott volna. Álmában úgy folytatódott a történet, hogy ahogy javult az állapota, megengedték neki, hogy a kórház körül sétálgasson időnként. Amint egy ösvényen sétálgatott, hirtelen olyan ismerős lett neki minden. Álma ekkor ért véget, ezután már csak arra emlékezett, hogy ott ül a kerti tó mellett, a lábát a vízbe lógatva.
Egy kutatót hívtak, aki három napig maradt a családdal, hogy kiderítsen valamit a férfi álmairól. A Peter álmában szereplő kórházat később megtalálták, ráadásul a férfi a nővérek és a doktor nevére is helyesen emlékezett.
A kórházi feljegyzések szerint azonban soha nem járt ott, és a doktor és a nővérek sem ismerték.
1954-ben egy kaukázusi férfi lépett a tokiói Haneda repülőtér peronjára egy olyan útlevéllel, amilyet korábban még senki sem látott. Az ismeretlen utazó a dokumentumok és állítása szerint egy olyan országból jött, melyet ma még nem ismerünk.
Az országot Taurednek hívják. A férfi nagyon zavart lett, amikor megpillantotta a kezébe nyomott térképen Andorrát az általa elmondott jövőbeli ország helyén. A nála lévő üzleti dokumentumok nem bizonyultak eredetinek, ugyanakkor az útlevele minden kétséget kizáróan eredeti volt. Már tele volt más légitársaságok által nyomott hitelesített pecsétekkel.
A legbizarrabb azonban az a tény volt, hogy az útlevél 5 évnyi pecsétet tartalmazott a tokiói reptértől, holott az 1952-ben nyitotta meg kapuit, vagyis alig 2 éve lehetett innen utazni.
A hatóságoknak egyre érdekesebb lett a figura. A férfi több nyelven beszélt folyékonyan, és számtalan európai pénzvaluta volt nála. Az ügy kapcsán a reptéri hatóságok ki szerették volna hallgatni. Be is kíséreték egy szobába, ahonnan azonban a kihallgatás előtt nyomtalanul eltűnt. Többé soha nem akadtak a nyomára.
Ki lehetett ez az ismeretlen úriember, és honnan jöhetett? Egy jövőbeli, ma még nem létező országból? Vagy egy másik párhuzamos valóságból, ahol létrejött Taured?
Az egyik legérdekesebb eset a Beatles kapcsán merült fel. 2009 szeptember 9-én egy bizonyos James Richard azt állította, hogy mialatt a Del Puerto kanyonban kergette kutyáját, beverte a fejét egy sziklába, és személetét vesztette. Amikor fölkelt, egy ismeretlen szobában találta magát, egy szintén ismeretlen szerkezet mellett. Egy rejtélyes alak lépett be a helyiségbe, majd Jonasként mutatkozott be.
A férfi azt mondta neki, hogy léteznek párhuzamos valóság közötti átjárók, és olyan szerkezetek, melyekkel képesek ide-oda cikázni az egyes síkok között.
Beszélgetésük során szóba került a popkultúra is, és Richard legnagyobb meglepetésére a Beatles összes tagja élt még, és még mindig zenéltek.
A férfi hogy bizonyítsa igazát, később megy szuvenírt adott Richardnak, amit vissza is hozott magával valóságunkba.
Egy magnószalagot Everyday Chemistry címmel, amin korábban soha nem hallott Beatles számok voltak.
Később a férfit azzal vádolták, hogy az egészet csak kitalálta, és a kazettán lévő számokat ő maga módosította, szerkesztette meg.
Sokan azt sejtik, hogy Peter az elektromos vihar hatására valahogyan egy párhuzamos valóságba jutott. A párhuzamos valóságok szorosan a miénk mellett húzódnak, rejtve előlünk. Elviekben ezek a valóságok nem fedhetik egymást, egyik elemei nem lépnek kapcsolatba a másik elemeivel, de szélsőséges esetekben ez a rendszer felborul.
Mi van, ha a sok hasonló valóság mindegyik Petere eltűnt, és aki visszatért a mi valóságunkba, az valójában nem azonos azzal, aki korábban eltűnt?
Egy másik valóságban, egy másik családdal – akik ugyanolyanok apró eltéréseket figyelmen kívül hagyva – mint korábbi családja. Az elméletet tovább szőve hamar arra a következtetése jutunk, hogy akár mi magunk is találkozhatunk egy másik világbéli énünkkel.
vajon a másik énünk milyen lenne? Mennyire hatnának ki a döntéseink rá? Lehet hogy sosem hagytuk ott az egyetemet a másik valóságban, és végül ügyvédnek mentünk. Az egyik „életünkben” hőssé váltunk, míg a másikban bűnözővé. Végtelen számú döntések végtelen számú eredményeként több milliárd párhuzamos valóság jött létre abban a pillanatban, hogy megszülettünk.
Ne feledjük, a világ tele van megoldatlan eltűnések rejtélyével. Rengeteg embernek nyoma vész, vannak olyanok, akiket tényleg mintha csak a föld nyelt volna el. Mindemellett ismeretlenek bukkannak fel ugyanígy a semmiből, akikről nem tudni semmit. Ezek közül vannak aztán akik újra eltűnnek.
Talán a fent említett esetek is éppen a párhuzamos valóságok átjárhatóságát bizonyítják. Azt azonban senki sem tudja, hogy mi zajlik le egy ilyen elektromos „idővihar” során, ami lehetővé teszi, hogy összemosódjon a két valóság. Talán a tér és idő szerkezete módosul, mások szerint kvantum szinten mennek végbe bizonyos folyamatok.
A párhuzamos világok – vagy idősíkok, dimenziók – Richard Bach-féle hívei azt vallják, hogy az életünk, az előzőek és az eljövendőek is valami mátrix-szerű összefonódásban léteznek: végtelen számú útvonal, és mind az egy-egy elágazásnál hozott döntés szerint alakul.
És bár „beszélhetünk” valamelyik régi önmagunkkal, hogy más döntést hozzon az út során, a végeredmény ugyanaz lesz: egy másik régi önmagunk majd kiegyenlíti a sors mateametikáját.
Egy másik elképzelés szerint a párhuzamos dimenziókban élő önmagunk ugyanaz a személyiség, ám más környezetben, más képességekkel, más kapcsolatokkal és más motivációkkal létezik.
Lehet, hogy a mostani, jelen önmagunk számára tudatos énünk egy teljesen szociális, hasznos honpolgár, míg egy párhuzamos dimenzióban épp halomra öljük a politikusokat, értelmi fogyatékosak vagyunk, vagy különc zseniként tengetjük napjainkat.
A párhuzamos életek úgynevezett nem-fizikai életek, amelyek kiegészítik, ellenpontozzák a jelen életet. Ha most nagyon gazdag vagy, egyik párhuzamos életedben biztos, hogy szegénységben élsz. Ha itt magányos vagy, egy párhuzamos világban boldog családod van.
A polaritás törvénye értelmében bármilyen teremtés az ellentétes teremtést hozza létre egy másik, párhuzamos világban.
Ennek a célja az energiák egyensúlyának fenntartása, ami legtöbbször az álommal valósul meg.
OSZD MEG másokkal is!