Európában már két halálos áldozata van a majomhimlőnek, nők és gyerekek is megbetegedtek, a járványt egyre nehezebb kontrollálni. Kemenesi Gábor virológus szerint óriási hiba, hogy Magyarországon még a legalapvetőbb hivatalos kommunikáció is hiányzik a majomhimlővel kapcsolatban.
A WHO globális egészségügyi vészhelyzetet hirdetett a majomhimlő miatt, ugyanígy járt el az Egyesült Államok is. Spanyolországban már ketten elhunytak a fertőzés következtében, és rendre újabb és újabb tünetekről érkeznek a hírek. Ijesztő, hiszen ha titkon is, de laikusként abban reménykedtünk, hogy a járványt sikerül megfékezni, illetve a modern és kiterjedt európai egészségügyi rendszer mellett legalább a haláleseteket elkerülhetjük.
Nem így történt, a vírus aggasztó mértékben terjed, és emiatt egyre inkább megvan az esélye, hogy hosszú távon velünk is marad.
Mit jelent a globális vészhelyzet? Az új tünetek és a halállal végződő esetek összefüggésben állnak a vírus esetleges mutálódásával? Egyáltalán, hogyan állunk Európa- és világszerte a majomhimlő elleni harcban, milyen tényezők adnak okot aggodalomra és bizakodásra? Dr. Kemenesi Gábor virológust, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársát kérdeztük.
Mennyire halálos?
Továbbra is úgy tűnik, hogy kontinensünkön az enyhébb betegséget okozó, úgynevezett nyugat-afrikai variáns terjed, ám gyakorlati következtetéseket ebből még nem tudunk levonni. Minden adat, minden tudásunk ugyanis Afrikából, az ottani környezet, fertőzési láncok stb. ismeretéből származik: hiába „enyhébb”, a halálozási arány klinikai virológiai szempontból mégis magas, egy százalék körüli (a szezonális influenzáé 0,1-0,5 százalék).
Nem tudjuk, hogy az új körülmények között, jelenleg eltérő terjedési móddal (szexuális együttléttel járó testi kontaktus) milyen a majomhimlő klinikai lefolyása. A több évtizedes afrikai tapasztalatok itt legfeljebb tájékoztató jellegűek még akkor is, ha a vírus egyelőre nem mutat komoly változásokat
– mondja a 24.hu-nak Kemenesi Gábor.
Augusztus 4-éig világszerte 26 048 esetet regisztráltak, ezek 80 százalékát Európában, és ha megnézzük a grafikont, az elmúlt hetek nagyon meredek emelkedést mutatnak. A két spanyolországi eset összességében semmit nem jelent: a halálozási arányra még nagyon korai lenne következtetni a járvány ezen szakaszában.
Amennyiben a majomhimlő „súlyosságát” akarjuk megérteni, figyelembe kell venni, hogy egy-egy betegségnél nyilván nem pusztán az számít, hányan élik túl. A majomhimlő rettenetes egy kór:
a kórházban ápoltak nagy része azért szorul orvosi segítségre, mert nem bírja elviselni a fekélyek nyomán jelentkező fájdalmat.
Tünetek és romló kilátások
Ami az „újabb és újabb” tüneteket illeti, az első, elfekélyesedő kiütések jellemzően mindig a vírus bejutásának helyén jelennek meg – tehát nem a kórokozó változott, hanem a szervezetbe való bejutásának a módja. Még most is igaz, hogy a vírus elsősorban az MSM-közösségen belül terjed szoros fizikai kontaktus során – a rövidítés (men who have sex with men) olyan férfiakat jelöl, akik más férfiakkal élnek nemi életet.
Így válnak érintetté a nemi szervek, a végbélnyílás és környékük. Olvasni a mandulákról is, ám ezek duzzanata a betegség eddig is ismert, mondhatni általános tünete. Június végén írtunk arról, hogy ettől függetlenül a majomhimlő még véletlenül sem csak melegeket érintő betegség, és a potenciális járványgócokat jelentő csoportok megcélzásával még jó eséllyel megfogható egy nagyobb járvány. Érdekesség ugyanakkor, hogy a nyugati világban futó járvány kapcsán sorra érkeznek az újabb tudományos megfigyelések, amelyeket Afrikában forrás és figyelem hiányában még nem sikerült elvégezni.
Nemrég kiderült például, hogy a szexuális érintkezés során ugyan a testfelületek érintkezése a hangsúlyos átviteli mód, de a spermiummal is ürülhet fertőzőképes vírus, így egyre inkább sorolhatjuk a szexuális úton terjedő betegségek közé a majomhimlőt, bár ehhez még több megfigyelés és adat szükséges.