A britek többségének nincs emléke arról, milyen volt az élet a hetven éven át uralkodó Erzsébet nélkül. A királynő halálával az ország elvesztette az egyik legfontosabb igazodási pontját.
György hercegnek Gan-Gan, a mindenkori miniszterelnöknek Őfelsége, a pápua-új-guineaiaknak Missis Kwin. Fülöp herceg volt az utolsó, aki még a gyerekkori becenevén szólította, Lilibetnek. II. Erzsébet arcképe ott van az emberek zsebében az angol fonton, ott van a bélyegeken, része a britek kultúrájának és az ünnepeiknek, megkerülhetetlen, ha a monarchia imázsáról és identitásáról van szó. Az, hogy mindezt már csak múlt időben lehet elmondani, komoly társadalmi földrengéssel ér fel.
II. Erzsébet, Isten kegyelméből Nagy Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának más birodalmainak és területeinek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője 96 éves korában meghalt. Az egészségi állapota hónapok óta aggodalomra adott okot, ő mégis ragaszkodott ahhoz, hogy amennyire csak tudta, ellássa a feladatait. Az élethosszig tartó szolgálatot a szó legszorosabb értelmében vette, és miközben egyre ritkábbak lettek a nyilvános megjelenései, és egyre többet jelentett az, hogy megjelent valahol, a világ egyszerre láthatta meg benne az időtlenséget és az idő múlását.
II. Erzsébet királynő a történelembe már a halála előtt bevonult, elképesztő rekord, hogy hetven éven át viselte a koronát, a halála után pedig még világosabban látszik: ezt senki sem tudta volna utánacsinálni. Hogy milyen súlya van egy koronának, főleg, ha ilyen sokáig kell viselni, azt senki sem tudja – a trónörökösök is csak sejthetik.
Ahhoz képest, hogy a kislánykori álma az volt, hogy férjhez menjen egy földműveshez, és legyen sok tehenük, lovuk és gyerekük, az élet finoman szólva is messzire sodorta. Erzsébet nagyon fiatalon lett királynő, és egy dolgot azóta sem lehet elvitatni tőle: az uralkodóság tudata beépült mindenbe, amit tett és gondolt, márpedig ebben nincs szabadnap. A halála előtt néhány nappal is tette a dolgát, fogadta az új miniszterelnököt – uralkodása során immár a tizenötödik kormányfőt –, hét évtizednyi történelmet kísért végig és egyengetett észrevétlenül.
Az uralkodói poszt a monarchia játékszabályai szerint nem vette figyelembe, hogy valaki túl fiatal-e még a koronához, de a királynősége első éveiben az olyan nagy öregek, mint Winston Churchill és Harold Macmillan is azzal szembesültek, hogy a huszonéves Erzsébet mennyire magabiztos és higgadt. Sir Allen „Tommy” Lascelles, a királynő első magántitkára beszélt arról, hogy az emberek éveken át nem fognak rájönni arra, mennyire intelligens, aztán ez egyszer csak elfogadott nemzeti alapvetés lesz.
A világ az idei, platinajubileumi ünnepségén törékenynek, de rendíthetetlennek láthatta, a monarchia a maga teljes pompájában mutatkozott meg a tiszteletére, és bebizonyította, hogy képes összetartani egy nemzetet. A britek akkor még nem tudhatták, csak sejthették, hogy az volt az utolsó alkalom, hogy a királynőjükbe kapaszkodhattak.