Mint ismeretes a Chandra röntgentávcső felvételei felvételei szerint a Plútó titokzatos módon röntgensugarakat bocsájt ki. A röntgensugarak eredetére számtalan elmélet és teória született, de még mindig nem sikerült megfejteni, hogy pontosan mi lehet, vagy hogyan hogyan képes ezt produkálni az égitest.
Egyre fokozódik a rejtély a Plútó körül. Az égitest a megfigyelések szerint ugyanis különös sugárzást bocsájt ki a felszíne alól, mellyel nem tudnak mit kezdeni a szakemberek és a csillagászok.
Egyszerűen nem akadnak a sugárzás forrására, pedig nem egy nagyméretű bolygóról van szó.
A röntgen kibocsájtás elég tág fogalom, és sok mindennel magyarázható. Általában a mágneses mezővel és térrel rendelkező égitestek képesek arra, hogy ilyen, vagy ehhez hasonló sugarakat juttassanak a világűrbe.
A Plútó azonban rejtélyes módon úgy képesek ezeket kibocsájtani, hogy nem rendelkezik sem mágneses mezővel, sem pedig mágneses illetve elektromos erőtérrel.
Éppen ezért zavarba ejtő, hogy mégis folyamatosan röntgen impulzusokat bocsájt ki, melynek egyelőre ismeretlen a forrása.
A Naprendszerben csak a Szaturnuszon észleltek ehhez hasonlót, de ott sem maga a Szaturnusz bocsájtotta ki a sugarakat, hanem az azt körülvevő gyűrű.
Több különböző elmélet is felmerült azóta a röntgensugárzással kapcsolatosan. Egyes vadabb elképzelések szerint a Plútó legbelső magjából jön ez a sugárzás, és az égitest valójában nem más, mint egy mesterséges tárgy, melynek közepében egy szerkezet „ketyeg” folyamatosan, és ez felel az űrből is észlelhető sugárzásért.
Egy másik felvetés szerint a Plútó csak visszaveri ezeket a sugarakat, és egyfajta tükörként funkcionál, bár erre semmiféle bizonyítékot nem találtak még a csillagászok, és az egész jelenség mibenléte is erősen megkérdőjelezhető.
Nem tudni azt sem, hogy a sugárzás már évek óta jelen van-e vagy csak az utóbbi időben keletkezett, mert ha ez utóbbi az igaz, akkor szintén a mesterséges eredetre utal, vagy egy olyan belső folyamatra, ami miatt változás állt be az égitesten, és esetleg az idézte elő a röntgensugarakat.
A Plútó belső magja elég hőt tartalmazhat még ahhoz, hogy a külső, jeges burok alatt, mélyen a kéregben képlékeny halmazállapotban maradjanak fenn a dolgok, ami kelthet mágneses erőteret, de akkor a Vénusznak, és más bolygóknak is rendelkezniük kéne a röntgensugárzás kibocsájtásának képességével.
A röntgensugárzás sokkal intenzívebb annál, mint ami megengedett és megmagyarázható volna egy ilyen jelenség hatására – pláne egy Kuiper-övben fekvő objektum esetén.
Egy másik elképzelés szerint a tapasztalt röntgensugarakat a bolygóközi mágneses mező válthatja ki, de ha így is van, akkor azt kellene megmagyaráznia a tudománynak, hogy miért vonz magához a Plútó több töltött részecskét, mint ami normális lenne?
A rejtély tehát továbbra is megfejtetlen, és a tudósok nemhogy közelebb kerültek volna annak megoldásához, csak újabb kérdések merülnek fel, és egyre nagyobb a homály a Plútó körül.