Korunk egyik legnagyobb kérdése, hogy hová fejlődhet az emberiség, milyen messzire juthatunk szülőbolygónktól, és hogy mikor ér minket utol a civilizációnk kihalását jelentő végzet.
A jövő tudománya, technikai vívmányok, virtuális emberiség és a programozott világvége nyomában.
Az ember ez csodálatos teremtés. Minden kétséget kizáróan az egyik legtökéletesebb lény, amit valaha a természet – vagy Isten – teremtett. Hihetetlen nagy technikai lépcsőfokokon szökelltünk fel oda ahol jelenleg állunk.
Néhány száz évvel ezelőtt még nem voltunk képesek gyógyítani a legegyszerűbb betegségeket, ma pedig már a rákgyógyítás, és a fejátültetés hajnalán vagyunk.
Régebben 5-10 évente jelentettek be valami új, meghatározó felfedezést, a modern században pedig már van, hogy havonta történik valami eget rengető a fizika, vagy a tudomány világában.
Mindenki azt kérdezi, hogy a jelenlegi óriási léptékű technikai fejlődés meddig mehet még. Bár ijesztőnek tűnik ez a gyorsaság, nem kell attól tartanunk, hogy egyhamar elérjük határainkat.
Még ma is számtalan dolgot nem ismerünk, rengeteg olyan természeti vagy épp paranormális jelenség van, amire nem találtunk még magyarázatot.
Előbb-utóbb elérjük azt a pontot, ahol már a szupergyors kvantumszámítógépeinknek köszönhetően szinte naponta fedezünk fel áttörő dolgokat saját környezetünkkel kapcsolatban.
Minden bizonnyal fel fogják találni a rák ellenszerét az elkövetkező egy évtizedben, ebben biztos lehetünk, hiszen több hír is megjelent, miszerint már csak egy lépésre vannak attól, hogy meglegyen a megoldás.
A NASA különleges térhajtóművön dolgozik jelenleg, mellyel hónapok alatt el lehetne jutni akár a naprendszer külső pereméig, évek alatt pedig más galaxisokba.
Az orvostudomány következő nagy vívmánya a fejátültetés lesz, melyre alig pár éven belül sor kerül. A jövőben a fejátültetés fog megágyazni az ennél is bonyolultabb, ennél is komolyabb etikai vitákat felvető eljárásoknak, mint a teljes testcsere, a tudat átültetése, vagy az emlékek elplántálása egy másik személyben.
Emlékeket leszünk képesek törölni, vagy épp módosítani.
Az emberek az amúgy is beteg társadalmunkból kiszabadulva kellemes emlékek tucatjait fogják maguknak megvásárolni, majd beültetni magukba.
Minden bizonnyal az első emberi klónok is megfognak jelenni. Nem hivatalosan már évek óta sejteni lehet, hogy titokban már megszületett az első emberi klón, melyet a Clonaid nevű cég hozott létre. Azonban a jövőben a klónozás épp olyan természetes és elfogadott lesz, mint ma az online vásárlás.
Elhunyt szeretteinken alkothatjuk újra, vagy önmagunkat, ha örökké szeretnénk majd élni. Arról nem is beszélve, hogy tudatunkat képesek leszünk digitális térben, lemezeken, vagy egy szimulált valóságban letárolni.
Egyes jóslatok szerint ez idővel azt fogja eredményezni, hogy nem lesz szükség fizikai értelemben vett testre, és az emberi populáció 90%-a egy merevlemezen, vagy memóriakártyán lesz tárolva. De ha a kvantumtechnológia összes tervezett vívmányát sikerül megvalósítani, akkor több milliárd terrabájtnyi adatot is képesek leszünk egyetlen tűhegynyi mikro-tárolón őrizni.
Vagyis lehetőség nyílik arra, hogy az emberiséget virtuálisan eltároljuk.
Egyes elméletek arra is kitérnek, hogy az emberiség nagy része valószínűleg egy szimulált, virtuális térben fog élni, és csak a karbantartó személyzet szűk populációja lesz jelen a fizikai világban, hogy mintegy Istenként egyengessék, őrizzék a virtuális világot, melybe önkéntesen száműztük civilizációnkat.
Ennek meglesznek az óriási előnyei. Többek között az, hogy az emberiség ettől kezdve lényegében elpusztíthatatlan lesz. Ezekből a tárolókból bármikor kinyerhetőek lesznek az emberiség genetikai állományai, de mindegy ember egyed egyenként: vagyis soha nem fog többé senki meghalni.
Mi több: ezeket a tárolókat másolva egy egyén több síkon, több helyen is létezhet majd egyszerre.
Merész gondolat, de rengeteg jövőkutató ezt az elképzelést tartja valószínűnek. Attól kezdve, hogy virtualizáltuk magunkat, képesek leszünk különféle felfedező szondák segítségével több ezer példányban szétszórni genetikai kódunkat a világegyetemben, így biztosítva fajunk túlélését.
Lényegében kipusztíthatatlanok leszünk, a szó soros értelmében. Hiába semmisül meg egy virtuális tároló, ha az űr sötétjében, galaxisokon át még több millió kering, hogy egy napon megtalálják.
Egyetlen ellenség lehet képes elhozni saját végzetünk: önmagunk.
Ha ugyanis ezekbe a több milliárd terrabájtos adatokba olyan hiba csúszik, mely megsemmisítheti az adatokat, akkor az a hibás szegmens az összes ilyen virtuális tárolón rajta lesz.
Kivédhetetlen lesz, olyan végzet, melyet nem kerülhetünk ki, és nagy valószínűséggel szándékosan fog a virtuális adatok közé kerülni, mintegy beleprogramozva az emberiségbe saját világvégéjét.