Új fordulat következett be a korábban megtalált marsi szilikátformációk kapcsán. A kutatók eredményei szerint a formációknak szinte biztosan biológiai eredete van.
Újra felhevült a Marsi élettel kapcsolatos topik, mióta a korábban a Vörös bolygón megtalált szilikát formációk vizsgálatának eredményeit kielemezték a tudósok.
Olyan dolgokat találtak, melyek során arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a formációk biológiai eredetűek, vagyis egy élő folyamat során jöhettek létre.
Szinte biztosak abban, hogy különféle mikrobák vettek részt ezeknek a kialakulásában, így a Marson korábban biztosan volt élet. És ha korábban volt, akkor talán nem törlődött még ma sem el, csak a felszín alá száműzte a légkör hiánya és a gyilkos sugárzás.
A marsi karfioloknak is becézett formációkat néhány éve vette észre az egyik NASA Mars járó, és már akkor sejteni lehetett, hogy a különös, szilikátokból álló
A szakértők az ásványokat közelebbről is megvizsgálták, majd megállapították, hogy azok felületét karfiolszerű kitüremkedések borítják, amire nem találtak magyarázatot.
Az asztrogeológusok úgy vélik, hogy a Gusev-kráterben egykor hőforrások és gejzírek lehettek, a terület most azonban száraz pusztaság, és életre utaló jeleket sem lehet itt találni. A legújabb eredmények azonban azt támasztják alá, amit a tudósok egy másik tábora gondolt: biológiai eredetűek a formációk.
Immáron 100%-osan bizonyossá vált a Marsi élet, ugyanis az nem lehet véletlen, hogy ilyen mikrobák által kialakított szilikátformákat vesznek észre a felszínen, és az ősi marsi meteoritok belsejében is mikrobák fosszíliáit fedezték fel.
Minden összevág, és biztosak abban a NASA emberei, hogy korábban volt élet a Vörös bolygón, legalább mikrobiológiai szinten, de a felszín alá leásva akár komolyabb, összetettebb maradványokat is találhatnak.
Ugyanilyen formákra leltek a Yellowstone Nemzeti Parkban és Új-Zélandon is, így van abban ráció, hogy a vörös bolygón talált alakzatok hasonló módon képződtek, mint ahogy a Földön.
Ebből azonban nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, bár hozzáteszik, hogy a marsi környezet a Föld egyes vidékeivel összehasonlítható, mégis rendkívül különbözik egymástól a két bolygó.
A NASA-nak már sokszor felvetették, hogy miért nem szerelik fel az egyik szondát, amit majd a jövőben odaküldenek valamiféle olyan műszerrel, amivel be lehet a talaj alá látni.
Ezzel ugyanis rengeteg mindent tanulmányozni lehetne, és elejét lehetne venni a találgatásoknak, hogy több méteres mélyében vannak-e életformák, vagy egyéb, régmúlt időkből fennmaradt csontok.
Az ugyanis nem lehetséges, hogy ilyen mélyre ássanak egy aprócska roverrel, és az eszközök sem megfelelőek, ezért többet érnének, ha műszerekkel „néznének be” a talaj alá.
Egyesek szerint ezzel a módszerrel követhetnék el az emberiség legnagyobb felfedezését, és igazi, földönkívüli élőlényektől származó csontokat, fosszíliákat találhatnának.
A jövő Mars missziói során embereket is küldenek majd a Marsra 2030-ig, ami azt jelenti, hogy néhány évtizeden belül már emberi elő is lesz a Marson.
Legkésőbb tehát a 2040-es években már kiderülhet, mi van mélyen a Marsi talajba ágyazva, akkor ugyanis az emberek is tudnak majd nagyon mély lyukakat ásni a Mars talajában.