Ez volt a mester különleges képessége mögött?
A híres festő, feltaláló, tudós és matematikus minden bizonnyal enyhe kancsalságtól szenvedett, ám ez nem akadályozta, hanem inkább segítette abban, hogy mesteri módon ragadja meg Mona Lisa mosolyát.
Sőt, bal szemének rendellenessége kifejezetten megalapozta azt a különleges látásmódot, amivel Leonardo da Vinci remekműveket hozott létre a 15-16. században.
A londoni City Egyetem Optometriai és Vízió Tudományos Iskolája beható vizsgálatnak vetette alá az itáliai polihisztor műveit.
Miután alaposan kielemezték munkáinak fókuszát és a festési technikájának irányait rájöttek, hogy a művész mitől tudta ilyen jól a vászonra vinni a háromdimenziós jeleneteket.
Egy szembetegség miatt.
A kutatás során azt is fontos szempontnak tekintették, hogy Leonardo da Vinci gyakran részben, máskor teljes egészében önmagát modellezte az alkotásaiban.
A kancsalság, más néven szemtengelyferdülés egy olyan szembetegség vagy látás rendellenesség, amelyre leginkább az a jellemző, hogy a két szem egyszerűen képtelen egy időben ugyanarra a helyre vagy tárgyra nézni.
Máskor a beteg az egyik szemével befelé, kifelé, felfelé vagy lefelé is tud nézni, míg a másik szem csupán egyetlen tárgyra, irányra összpontosít.
Ez az állapot feltételezhetően hasznos lehet a festők számára, mivel lehetővé teszi, hogy a művészek jobban összpontosítsanak a közeli, sík felületekre.
Habár kívülről is jól látszik, a kancsalság nem tekinthető pusztán szépséghibának, hiszen egyszerűen fogalmazva a térlátás hiányáról van szó.
Kevés olyan képet találhatunk a híres itáliai művész ecsetéből, amelyről tényszerűen bebizonyosodott, hogy Leonardo da Vinci önmagát festette volna a képekbe.
A történészek jelenleg csak találgatnak arról, hogy milyen mértékben vitte bele saját magát az alkotásaiba.
festő karját a lélek irányítja és megismétli önmagát a vásznon, mivel úgy tűnik, hogy ez a legjobb módja annak, hogy a lélek emberi lényt képviseljen”
– állítja Leonardo da Vinci saját művében, a Codex Atlanticusban.
A kancsalság egyes típusai nem nehezítik, hanem egyenesen megkönnyítik a festőművész munkáját azzal, hogy úgymond „elnyomják” a beteg szemet és ezzel kétdimenziós, félszemes látást teremtenek a festészet és a rajzolás számára.
Az agy korrekciós munkájának köszönhetően a művészek statikusabb képet látnak.
Amikor mindkét szem egy objektumra fókuszál, akkor az alkalmazkodik a mélység érzékelésünkhöz”
– magyarázza a szakember, aki kollégáival karöltve hat híres műalkotást, köztük két rajzot, két olajfestményt és két szobrot vizsgált meg a kutatás során. –
„A kancsal művészek a háromdimenziós jeleneteket úgy tudják átültetni a vászonra, ahogy azt a valóságban is érzékeljük. Ez annak köszönhető, hogy mindkét szem valamivel jobbra vagy balra látja ugyanazt a tárgyat.”
OSZD MEG másokkal is!