Példátlanul korán kell frissíteni a Föld mágneses modelljét az északi mágneses pólus vándorlása miatt.
A Föld mágneses mezeje láthatatlan erőtérként veszi körül a bolygónkat, és védi az életet a káros napsugárzástól oly módon, hogy eltéríti a töltött részecskéket.
Ez a mágneses mező állandóan változik. Bolygónk történetében több száz teljes mágneses pólusváltás volt, írja a The Conversation hírportál.
Példátlanul korán kell frissíteni a Föld mágneses modelljét az északi mágneses pólus vándorlása miatt.
A Föld északi mágneses pólusának gyors mozgása miatt a kutatóknak az eredetileg tervezettnél egy évvel előbb kell frissíteniük azt a mágneses modellt, amely a hajók, repülők és tengeralattjárók navigációját segíti az Északi-sarkvidéken.
A megfordulás idején a mágneses mező nem csökken nullára, de gyengébb és összetettebb formát ölt. Ereje akár
a mai 10 százalékára csökkenhet,
és a mágneses pólusok az egyenlítőnél lehetnek, sőt akár egyszerre több „északi” és „déli” mágneses pólus is létrejöhet.
A földmágnesség megcserélődése átlagosan millió évenként pár alkalommal fordul elő, de a megfordulások közti időtartam nagyon szabálytalan, és akár több tízmillió év is eltelhet egy-egy csere közt.
A mágneses mező változása a váltás idején legyengíti a védőpajzshatást, így sokkal több sugárzás érheti el a földfelszínt.
Amennyiben ez ma történne, akkor a Földet elért töltött részecskék számának növekedése fokozott veszélyt jelentene a műholdakra, a repülésre és a Földre telepített elektromos infrastruktúrára.
A geomágneses viharok, amelyek a rendellenesen nagy napkitörések és a földi mágneses mező kölcsönhatásából erednek, némi ízelítőt adnak abból, mi várható a mágneses mező gyengülése esetén.
A 2003-as, úgynevezett Halloween-vihar jelentős áramkimaradásokhoz vezetett Svédországban.
Miatta át kellett tervezni a repülési útvonalakat, hogy elkerüljék a kommunikációs kieséseket és a sugárzási kockázatot, és tönkretett műholdakat és kommunikációs rendszereket.
Pedig ez a vihar semmiség volt néhány közelmúltbeli viharhoz képest.
A 1859-es Carrington-eseménynél például egészen a Karib-szigetekig megfigyelhető volt a sarki fény.
OSZD MEG másokkal is!