Mégis volt egy magyar a Titanic fedélzetén? - A magyar Jack Dawson nyomában
Mégis volt egy magyar a Titanic fedélzetén? - A magyar Jack Dawson nyomában
A jelenlegi álláspont szerint sem magyar túlélője, sem pedig magyar áldozata nem volt a Titanic tragédiájának, a hajó utasai és személyzete között nem akadt magyar nemzetiségű. Egy utas neve azonban másról árulkodik.
[dropcap]A[/dropcap]The Explorer Society Alapítvány szerint a Titanic tragédiájának egyetlen magyar szereplője a hatalmas óceánjáró utasainak mentésére siető Carpathia gőzös magyar mentőorvosa, Dr. Lengyel Árpád volt.
A kutatók az Encyclopedia Titanica-ra hivatkozva kijelentették, hogy a korábban előfordult magyar személyek - Kisik Antal és felesége, Hoffer Lujza, Reischl Mátyás, Cirbusz Géza, Horváth Dénes, Veress Zoltán és felesége, valamint Baghy Irma, Simonyi Gizella - sem a White Star Line egyetlen utasjegyzékén, sem pedig a Carpathia fedélzetére felvett megmentettekről készített listán nem szerepelt, így ezek a nevek csak a legenda szüleményei.
Az Encyclopedia Titanica összesített utaslistáján azonban az angol utasok között szerepel egy Mr. Leopold Weisz nevű férfi, aki nem élte túl a katasztrófát. Az „s” és „z” betűk kapcsolata arra enged következtetni, hogy Weisz magyar gyökerekkel rendelkezett.
A "magyar Jack Dawson" története
Leopold Weisz (Weisz Lipót) 1875 körül született Magyarországon, Veszprémben zsidó szülők gyermekeként. 19 éves korában elhagyta Magyarországot és Angliába ment tanulni a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesülethez, ahol megismerkedett a római katolikus vallású későbbi feleségével, a belga Mathilde Françoise Pëde-del.
Az asszony 1874. május 24-én született Gentben, Belgiumban. Varrónőként és énekesként tevékenykedett, 21 évesen ment Bromsgrove-ba, ahol hozzáment Weiszhez. Mathilde szülei bánatára a házasok úgy döntöttek, hogy Kanadába vándorolnak ki. Az 1911-es népszámláláskor Weisz-ék Bromsgrove-ban éltek a Victoria Road-on.
Weisz 1911 szeptemberében a Lusitania fedélzetén átkelt az Atlanti-óceánon,
majd Kanadában fafaragóként talált munkát a Montreal-i Szépművészeti Múzeum megbízásából. Később kőpajzsok faragására kapott megbízást Edward Wren-től. Kőpajzsai Kanada kilenc tartományát jelképezik mind a mai napig, a híres Dominion Express Building-en Montreal-ban.
Weisz úgy gondolta, Quebec az a hely, ahol pénzt lehet csinálni a művészetből, ezért visszament Angliába a feleségéért. Immáron együtt tartottak volna az új kanadai otthonuk felé a Lusitania fedélzetének első osztályán,
de szénsztrájk miatt átirányították őket a Titanic másodosztályára,
amelyre 1912 április 10-én Southamptonban szálltak fel.
Felszállás előtt Weisz a megtakarításait – ami mintegy 15 000 dollár értékű 56 font súlyú (21 kilogramm) aranyat jelentett – belevarrt a kabátja bélésébe. A katasztrófa éjjelén Weisz sétálni indult a hajófedélzetre, míg felesége Mathilde részt vett egy rögtönzött énekes mulatságon a másodosztályú utasoknak fenntartott ebédlőben.
A katasztrófa napján
Dr. Alfred Pain fuvolán, Douglas Norman zongorán játszott, Matilde pedig elénekelte a kor egyik legnagyobb slágerét, a Nyár utolsó rózsája című dalt, amivel nagy sikert aratott. Ezt követően csatlakozott a hajófedélzeten sétáló férjéhez.
A hőmérő ekkor -1 C fokot mutatott, így a hidegtől dideregve gyorsan a hajó belsejébe indultak. Mathilde ekkor megjegyezte, hogy furcsán érzi magát, mert valami nagyon nyugtalanítja, amire férje ezt felelte, „azt hiszem, jeges a tenger”. Éppen visszaértek a kabinjukba, amikor 23 óra 40 perckor megremegett a hajó.
A feleség megmenekül
Mathilde túlélte a katasztrófát, mert sikeresen helyet tudott foglalni a Titanic 10-es számú mentőcsónakjában, Weisz Leopold azonban a tengerbe veszett.
Mathilde a Carpathia fedélzetén április 18-án érkezett meg New Yorkba, de az a veszély fenyegette, hogy nincstelenként visszatoloncolják Angliába. Amikor azonban a Mackay-Bennett nevű hajó megtalálta a 293-as számú mentőmellényes holttestet, amelyet később Leopold Weiszként azonosítottak (szürke öltönye alatt pólójában a W.L. monogrammal), előkerült az öltönybe varrt arany is, amit visszaszolgáltattak Mathilde-nak.
A tragédia után
A Titanic katasztrófája után Mathilde a férjétől örökölt vagyonnal új életet kezdett Montreal-ban, ahol 1914 tavaszán férjhez ment Weisz üzleti partneréhez Edward Lancelot Wrenhez, akivel Westmountban telepedtek le. Mathilde egész életét Kanadában töltötte, a II. világháború végéig zenés színdarabokban és operettekben lépett fel Montrealban.
Az I. világháború után I. Albert belga királytól megkapta a Medal of Queen Elizabeth kitüntetést, mivel 57 000 dollár segélyt nyújtott a háború alatt a belga hadirokkantaknak és árváknak. Tiszteletből belgiumi szülővárosában Gentben egy utca is viseli a nevét. 1953. október 13-án halt meg, két nappal később került végső nyughelyére a montreali Notre Dame des Neiges temetőbe.
A sírfelirat
Weisz szintén Montrealban van eltemetve a Baron de Hirsch Emlékparkban. A sírján a következő felirat szerepel: „Leopold Weisz, Magyarországon született 1880 körül Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájának következtében. Nemrég házasodott és kezdett új életet Montrealban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montrealban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”
Az, hogy az egyes források Weisz tekintetében más-más születési adatot közölnek, még misztikusabbá teszi a történetet.
Több kanadai forrás Weiszt, mint „magyar származású kőfaragó Angliából” említi,
aki a pesterzsébeti zsidó negyedben nőtt fel, a Titanic történetében pedig, mint „a 293. megtalált holttest Új-Fundland partjainál” szerepel.
A montreali dr. Esplandade egyik levelében egy közös vacsorai emlék apropóján úgy emlékezett meg, Weiszről,mint egy nagyon kedves és előzékeny emberről.
A The Explorer Society Alapítvány szerint „az Osztrák-Magyar Monarchia londoni konzulátusa 1912. április 28-án keltezett és a közös külügyminisztériumnak címzett feljegyzésében 33 magyar utasról tesz említést, a benne szereplő "magyar" megjelölés azonban nem az áldozatok nemzetiségére, hanem állampolgárságára vonatkozott. Valamennyien horvát és bosnyák nemzetiségűek voltak.”
Weisz nem a külföldi utaslistán szerepelt, hanem az angolon, hiszen már angol (brit) állampolgár volt. Akár Veszprémben született, akár Pesten, nemzetisége mindenképpen magyar volt, ha állampolgársága már nem is. 19 évesen vándorolt el Magyarországról, ahol rövid életének túlnyomó részét töltötte.
Forrás: origo
rejtély rejtélyek történelem titanic
Megtekintések száma: 12070
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
