Megvan a nagy rejtély: ezért egyenesedett fel az ember az evolúció során!

2019. június 3., hétfő




Egy titokzatos kozmikus esemény óriási szerepet játszott ebben.

Az értelmes, eszközhasználó modern ember kifejlődéséhez vezető evolúciós út fontos lépése volt elődeink két lábra emelkedése. Ez tette szabaddá a kezeinket, amiket így már szabadon használhatunk katedrálisok építésére, rakéták megtervezésére és szelfibotok megmarkolására is.

Ám arról még vitatkoznak a kutatók, hogy milyen kiváltó okok kényszerítették ki ezt az evolúciós lépést. Egy friss kutatási eredmény szerint az események ősi szupernóva-robbanások által elindított hosszú láncolata vezethetett el az előember két lábra emelkedéséhez.

A Journal of Geology szakfolyóiratban néhány napja megjelent tanulmányukban Adrian Melott, a Kansasi Egyetem nyugalmazott fizikus-csillagász professzora és Brian Thomas, a Washburn Egyetem munkatársa a következő gondolatmenetet vázolják fel:

Az üledékes kőzetekben megfigyelhető a 60-as tömegszámú vas izotóp egy vékony rétege a pliocén és pleisztocén földtörténeti időszakok határán. Ezt az asztrofizikusok már 2002-ben egy földközeli szupernóva-robbanással magyarázták. 

Ez a kb. 2,6 millió évvel ezelőtti esemény csak a betetőzése lehetett egy 8 millió évvel ezelőtt kezdődött szupernóvarobbanás-sorozatnak, melyek mind a Föld viszonylagos közelében történhettek. Ez a robbanássorozat a fiatal Skorpió-Kentaur csillaghalmazban zajlott, amely éppen ezidő tájt 130 fényévre közelítette meg bolygónkat. A robbanássorozat emlékét őrzi a 490 fényév átmérőjű, forró gázzal kitöltött Lokális Buborék, ami magába öleli a Naprendszert is.

A közelben felvillant szupernóvák, különösen az utolsó, amely tőlünk mindössze 150-300 fényévre robbanhatott fel, annyira megemelte az ionizáló hatású kozmikus sugárzás intenzitását, hogy az még az alsó légkörben, a felszín fölött 1-2 km magasságban is a jelenleg mérhetőnek az ötvenszeresére növelte az ionizációt. A nagyenergiájú kozmikus részecskék ugyanis a légkörünk atomjaival ütközve képesek azokról leszakítani egy-egy elektront. 



Ezek a negatív töltésű elektronok aztán szabadon kószálnak a légkörben, míg végül egy pozitív töltésű ionizált atommaggal találkozva rekombinálódnak, semlegesítik egymást. Mindig beáll tehát egy, a kozmikus sugárzás intenzitásától függő egyensúlyi ionizáltsági szint. Normális esetben ezek az ionizáló részecskék már a felső légkörben elnyelődnek, ám 2,6 millió évvel ezelőtt rendkívüli helyzet állt elő, és az ionizáció a felszín közelében, az alsó légkörben is erősen megnövekedett.

A fokozott ionizáció pedig nagyon megkönnyítette a felhő-föld villámok létrejöttét. A turbulens gomolyfelhőkben kialakuló töltésszétválasztás igyekszik kiegyenlítődni, ám ehez vastag, szigetelő hatású levegőrétegen kell átvezetni az elektromos áramot. Amennyiben a levegőben jelentős mennyiségű szabad elektron található, úgy annak szigetelő hatása lecsökken, a villámok sokkal könnyebben, vagyis nagyobb számban alakulhatnak ki.

A megnövekedett villámtevékenység pedig kiterjedt erdőtüzeket okozhatott. Ennek nyomai is megfigyelhetők a földtörténeti rétegsorokban.

Néhány millió évvel ezelőtt megemelkedett a szén és korom mennyisége a talajban. Rengeteg erdő leégett, a helyükön pedig hatalmas kiterjedésű füves-fás területek alakultak ki. Létrejöttek az északkelet-afrika szavannák, ahol a mezőkön csak elhintve álltak fák és bokrok. A fákon élő elődeink a földre kényszerültek, csak így juthattak el az egyik fától a másikig. A magas fűben pedig két lábon járva jobb eséllyel pillantották meg a ragadozókat, így ez a közlekedési mód evolúciós előnyt jelentett.

Ez tehát az az ok-okozati láncolat, amely meglepő, ám hihető kapcsolatot teremt a szupernóvák és a két lábon járó előember kifejlődése között.

És vajon tartanunk kell-e egy hasonló kellemetlen eseménysor bekövetkeztétől a közeli jövőben? Mellot megnyugtat bennünket, hogy ettől nem kell félni. A következő évmilliókban várhatóan felrobbanó legközelebbi szupernóva a Betelgeuse lesz. Ez azonban lényegesen távolabb, 650 fényévre van tőlünk, így a légkörünkre gyakorolt ionizáló hatása jóval csekélyebb lesz a 2,6 millió évvel ezelőtti eseménynél.

Azt régóta tudjuk, hogy szupernóvák nélkül nem létezhetnénk. Hiszen mindazok a hidrogénnél és héliumnál nehezebb elemek, amelyek bennünket és a bolygónkat alkotnak, ősi csillagok magjában jöttek létre. 

E csillagok életüket szupernóvaként végezve szétrepítették az anyagot a világűrben, lehetővé téve újabb, nehéz elemekben már jobban feldúsult bolygórendszerek, köztük a Naprendszer kialakulását. 

Továbbá az elképzelések szerint magának a naprendszernek a kialakulását, a preszoláris köd összehúzódását is egy közeli szupernóva indította be. Ez az új felvetés pedig rávilágít, hogy a szupernóvák civilizációnk létrehozásában betöltött kiemelkedően fontos szerepe talán nem ért véget 4,6 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer keletkezésének hajnalán.

OSZD MEG másokkal is!

tudomány rejtélyek világegyetem kozmosz


Megtekintések száma: 33579





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet