Kanadai kutatók, Paul Weinzweig és Pauline Zelitsky Kuba partjainál dolgoztak, amikor különös felfedezést tettek.
Alámerülő robotjuk városromszerű, körkörös és piramisokra emlékeztető objektumokat talált az óceán fenekén, 650 méter mélyen, a paranormális eltűnésekről híres Bermuda-háromszög területén.
A kutatók szerint a romok hatezer évvel ezelőttiek is lehetnek, ami elképesztő: viszonyításképp, 1500 évvel előznék meg az egyiptomi piramisokat.
A kétezres évek elején tett felfedezést követően az óceánkutatók és archeológusok alkotta kutatócsoportban felmerült a gondolat, hogy nem egyszerűen egy elsüllyedt egykori városra, hanem jó eséllyel Atlantiszra bukkantak a mélységben.
A város sorsa ugyanis kísértetiesen hasonlít az Atlantiszéhoz, amint az a legendában olvasható.
Eszerint az ősi város tulajdonképpen elsüllyedt.
A mélyben talált, ismeretlen várost is elnyelte a mélység, feltehetően az utóbbi jégkorszak idején.
A jég olvadásával drasztikusan nőtt az óceán vízszintje, és szigeteket, illetve jókora szárazföldi területeket kebelezett be, beleértve valószínűleg a titokzatos város területét is.
Atlantiszt – Atlasz szigete – először Platón említette írásaiban, aki szerint a várost évezredekkel korábban egy éjszaka alatt rombolta le egy földrengés vagy egy cunami.
Azt azonban senki sem tudja, hogy a filozófus politikai elmélkedését illusztrálandó találta ki Atlantiszt, vagy valóban létezett.
Bizonyítékként az Atlantisznak vélt óceáni romvárost kutató szakemberek egyike elmondta, hogy a Yucatán kultúrákban – és Yucatán nincs lehetetlen távolságban a Bermuda-háromszögtől – úgy tartják, őseik egy kataklizma sújtotta elsüllyedt szigeten éltek, melynek neve Atlanticú volt.
Hogy erről Platón hogyan szerzett tudomást, az már más kérdés.
OSZD MEG másokkal is!