​Megvan, hogyan vethetnénk véget a járványoknak

2020. november 8., vasárnap




Tényleg ez lehetne a megoldás?

Az új koronavírus ellenében tűzoltás folyik, és ne legyenek illúzióink, hasonló járványok bármikor beindulhatnak, akár egymással párhuzamosan is. Ezért pedig nem a vadon élő állatok, hanem az őket bolygató emberi tevékenységek a felelősek, a nyugati igények és a nem fenntartható fogyasztás.

A SARS-CoV2 okozta pandémia kitörése óta számtalan helyen és alkalommal hallhattuk, olvashattuk, miszerint jelenlegi életmódunk, a természet pusztítása közvetlenül járult hozzá az új koronavírus megjelenéséhez. 

Sőt, ha az emberiség nem hajt végre alapvető változtatásokat, a jövőben még gyakrabban alakulnak ki akár még a mostaninál is durvább világjárványok. A laikus számára, valljuk be, mindez elég távoli, ködös és megfoghatatlan jóslat, főleg a COVID-19 tombolása és az európai terror viharában.

Pedig a kérdésben komoly előrelépés történt a napokban azzal, hogy megjelent az ENSZ égisze alatt működő IPBES által szervezett, a biodiverzitás csökkenése és a világjárványok összefüggéseit elemző jelentés, amely nemcsak legmagasabb szakértői szinten erősíti meg a fentieket, hanem konkrét javaslatokat is megfogalmaz arról, miként vethetünk véget a járványok korának. A mintegy 100 oldalas tanulmány 22, a világ élvonalába tartozó tudós munkája, akik számos érintett területet képviselve jutottak egy nevezőre.

Köztük Dr. Földvári Gábor szakértőként, valamint Dr. Török Katalin szervezőként működött közre, mindketten az ELKH Ökológiai Kutatóközpontjának (ELKH ÖK) munkatársai.

Mit jelent, hogy potenciálisan 540-850 ezer, ma még ismeretlen vírus okozhat bármikor pandémiát? Mit tehetünk a jövőbeli járványok megelőzéséért?

Erről kérdeztük Földvári Gábor biológust, az ELKH ÖK Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársát. Magyarázatot adunk arra is, az IPBES riportját miért neveztük a legmagasabb szakértői szintnek.

Erdőirtás, kapibara és kullancs

Érdemes azzal kezdeni, hogyan kapcsolódik a természetpusztítás a járványokhoz. A komoly pandémiát okozó kórokozók szinte kivétel nélkül zoonotikus eredetűek, vagyis állatokból jutnak emberekbe, mégpedig jellemzően nagy biológiai sokféleséget mutató tájakon. Mint mondjuk egy dél-amerikai esőerdőrész, amit felégetnek azért, hogy cukornádültetvényt létesítsenek a helyén.

A természetpusztítás soha nem 100 százalékos már csak azért sem, mert az élőhelyükről kiszorított állatok egy része visszajár az ültetvényre, és egyre gyakrabban jelenik meg emberi településeken is

– magyarázza Földvári Gábor.

Esetünkben a kapibara, más néven vízidisznó, a Föld legnagyobb termetű rágcsálója kifejezett lelkesedéssel használja ki a cukornád és/vagy az ember közelsége jelentette tápláléktöbbletet. Komoly veszélyt nem is ő, hanem gyakori parazitája, egy kullancsfaj jelent, amely egy Rickettsia baktériumot terjeszt– ez pedig embereknél a nagy mortalitású brazíliai foltos láz okozója.

Számos egyéb példát hozhatunk még arra, az ember természetbe való behatolása, az élőhelyek eltűnése hogyan szaporítja találkozásainkat a legkülönfélébb vadállatokkal. A szakértői jelentés azt is leszögezi:

nem a vadon élő állatok miatt alakulnak ki a járványok, hanem az őket bolygató emberi tevékenységek miatt.

Említhetjük a mezőgazdaság térnyerését, a városiasodást, a koronavírus kapcsán nagy figyelmet kapó állatpiacokat, a vadkereskedelmet (például bozóthús), ám a lényeg, hogy mára egészen bizonyosra vehetjük: a brutális beavatkozások, az ökológiai egyensúly megbontása végső soron azt eredményezi, hogy emberek fognak meghalni egyre nagyobb számban.

Az egyszeri fertőzésből helyi járvány, úgynevezett endémia alakul ki, ahogy a tűz elkezd terjedni az aljnövényzetben. Majd mivel ma már napi szinten is emberek milliói utaznak keresztül-kasul a világban, hamar az egész erdő lángra kap, azaz kialakul a pandémia. Remek tűzoltóink vannak kiváló felszereléssel, de ha már az erdőtűz tombol, késő. Ezért azt kell felderítenünk, mikor és hol dobják el azt a bizonyos égő gyufát.

Becslések szerint a természetben 1,7 millió, a tudomány számára ismeretlen vírus „rejtőzhet”, ebből 540-850 ezer jelent potenciális veszélyt emberekre is.

Csak az összehasonlítás kedvéért: a zoonotikus vírusokból eddig összesen mintegy kétezret sikerült azonosítani. Az összes vírus feltérképezése, „minden szál gyufa nyomon követése” tehát nyilvánvaló képtelenség, de erre nincs is szükség. A leszármazástan segít fókuszálni a kutatást azokra a csoportokra, amelyek nagyobb kockázatot jelentenek, pontosabban azokra a vírusokra, amelyek, vagy amelyek rokonai okoztak már bajt a történelem folyamán.

Ehhez teremt alapot az aktív magyar részvétellel kidolgozott, úgynevezett DAMA-protokoll, írtunk róla már részletesebben a Sunyi vírusok Magyarországon is robbanhatnak című cikkünkben. Ennek és hasonló prevenciós programoknak a megvalósításához kezdetben extra források lennének szükségesek a terep- és laboratóriumi vizsgálatok végzéséhez. 

Azonban – miként erre a jelentés is kitér – ez körülbelül századrésze annak az árnak, amit a világjárvány okozta károkért kell megfizetnünk az emberi szenvedésen és haláleseteken felül.

OSZD MEG másokkal is!


Megtekintések száma: 5205





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet