A skót June Almeida a vírusok képalkotásának egyik úttörője volt, akinek egyik legfontosabb felfedezéséről a mostani COVID-19-járvány idején külön is érdemes beszélni.
A kutató volt ugyanis az, aki 1964-ben a londoni St Thomas’s Hospital laboratóriumában dolgozva felfedezte a koronavírusokat
– írja a BBC.
Almeida 1930-ban, June Hart néven született Glasgow-ban, apja buszsofőr volt.
A lány 16 évesen fejezte be tanulmányait, ekkor technikusként helyezkedett el egy helyi laboratóriumban. Utóbb Londonba került, majd 1954-ben megházasodott. Később férjével és lányával Kanadába költözött, itt, az Ontariói Rákkutató Intézetnél tökéletesítette elektronmikroszkópos technikáját.
A szakértő olyan eljárást dolgozott ki, melyben antitestek hozzáadásával tudnak jobb képet alkotni a vírusokról. Eredményei miatt 1964-ben visszacsábították az Egyesült Királyságba, ekkor kapott állást a St Thomas’s Hospitalnél.
Almeida David Tyrrell mellett helyezkedett el, aki a náthát kutatta.
A vizsgálatok során a csapat betegek orrvából származó mintákat tanulmányozott, hogy megtalálják a megfázást előidéző vírusokat.
A mintákat Almeida is elemezte, a szakértő influenzavírusokra emlékeztető, de azoktól több szempontból is eltérő kórokozókat talált.
Az Almeida által azonosított vírusokat utóbb humán koronavírusokként írták le.
A kutató 1965-ös tanulmányát először visszautasították, mert kollégái úgy vélték, hogy képei rossz minőségűek, és influenzavírusokat ábrázolnak.
A publikáció, illetve az első koronavírusokról készült felvételek csak két évvel később jelenhettek meg.
A kórokozók ezen csoportját Almeida, Tyrrel és egyik munkatársuk, Tony Waterson nevezték el a felszínükön látható, napkoronára emlékeztető fehérjetüskékről.
A kutató később a londoni Wellcome Institute-nál helyezkedett el, 2007-ben, 77 éves korában halt meg.