Megvan, mi tett minket emberré?
Megvan, mi tett minket emberré?
Régóta kutatják, hogy pontosan mi tett minket annak idején emberré, és mi miatt voltunk képesek végül kiválni az állatok közül. Egyesek szerint ez az eszközhasználat képessége, mások szerint pedig a beszéd megtanulása lehetett. Egy új nézet szerint viszont egy olyan dolog jelentette a kiugrót, amire nem is gondoltunk volna.
Ma, ha megkérdeznénk az embereket, hogy szerintük mitől ember az ember, és mi különbözteti meg az állatoktól, a legtöbben azt a választ adnák, hogy a beszéd, és az eszköz használat.
De vajon ha jobban belegondolunk, tényleg ettől vagyunk kivételes faj? Elvégre minden állat kommunikál egymással. Attól, hogy mi nem értjük meg a delfinek kommunikációját, még létezik, és a vizsgálatok szerint van olyan fejlett a „nyelvük”, mint a miénk.
Az eszközhasználat sem egy kifejezetten ránk jellemző kiváltság. Ugyanis ma is számos olyan állat létezik, melyek ha csak kezdetlegesen is, de megtanultak különféle eszközöket használni. Ott van például a varjú, mely képes egy diót feltörni kövekkel, vagy a majmok, akik hihetetlen vagy sem, de jóval az ember előtt képesek voltak pattintott kövek elkészítésére különféle eszközök használatáéra.
De akkor mégis, mitől lettünk mi emberek azok, akik most vagyunk? Hisz a majmok ugyanúgy végigmehettek volna az evolúciós lépcsőn, mint annak idején mi. Sok más állattal együtt, melyek képesek voltak eszközöket használni, és kommunikálni a saját nyelvükön.
Egy új nézet szerint a főzéstől. Kevés közös vonást lehet találni az összes emberi kultúra között, a főzés ilyen. Az eszkimóktól a busmanokig minden emberi civilizációban gyakorolják a tűzgyújtás tudományát, és ennek segítségével teszik ehetőbbé az élelmet.
Sokak szerint evolúciós lépcsőfokként funkcionált a főzés, mint vívmány az emberi csoportoknál az ősi időkben, és valójában ez emelhetett ki minket az állatvilágból.
Annak idején a főzésnek komoly szerepe volt abban, hogy kevesebb ember halt meg ételmérgezés következtében, mivel a főzés rengeteg baktériumot megöl, és sterilizálja az ételeket.
Az ételek mindemellett ráadásul sokkal emészthetőbbé is váltak, ami szintén jót tett az ősi emberek szervezetének.
Azonban senki sem tudja, mikor, és miként találtuk fel a főzést. Csak annyi bizonyos, hogy a főzés szorosan összefüggött a tűzzel, hiszen tűzzel tudunk ma is főzni – nem számítva az elektromos elven működő modern főzőlapokat.
Csakhogy nagyon nehéz ezek nyomára bukkanni. Amíg elődeink nem építettek kőből tűzhelyet, semmi sem utalhatna a tűzgyújtásra – és így áttételesen a sütésre –, csak az összeégett fadarabok. Ezek azonban alig maradnak fenn, gyakorlatilag azonnal lebomlanak.
A dél-afrikai Wonderwerk-barlangban, egy Homo erectus-lelőhelyen 1 millió éves hamura és megégett csontmaradványokra leltek. Ebből vált bizonyossá, hogy már akkor ismerték a tüzet és talán használták is ételek megfőzésére, megsütésére.
Azt nem tudni, hogy a tüzet milyen gyakran használták étel készítésére, és hogy ez egy ritka alkalom volt, vagy már akkoriban is rendszeresen főztek-e.
A kutatók szerint 1,9 millió évvel ezelőtt a Homo erectusok fogai jóval kisebbek lettek, mint a korábbi emberelődök, illetve a modern emberszabásúak fogai. Egyúttal testük is kisebb lett, izomzatuk erőssége csökkent, agytérfogatuk viszont megnőtt.
Ez az új elképzelés szerint a főzés kialakulása, és alkalmazása miatt lehetett, de persze ennyi idő távlatából ezt nehéz már megmondani.
Ez tette lehetővé azt, hogy elődeink több tápanyagot, több kalóriát voltak képesek kinyerni a táplálékokból, és könnyebben megemészthették. Mindkét változás azt eredményezte, hogy kevesebbet kellett enniük, és a túléléshez, valamint a nagyobb agy működtetéséhez szükséges energiát gyorsabban fel tudták venni.
Ezért nem volt szükségük továbbá a gigantikus őrlőfogakra, és ezért alakult át az emberek szervezete bizonyos mértékben.
tudomány történelem az emberiség történelme ősember
Megtekintések száma: 24608
Szólj hozzá Te is a cikkhez
Ez is érdekelhet
