Az elméletet, miszerint a Hold üreges, még ma sem tudták megdönteni. A NASA által végzett vizsgálatok szerint égi kísérőnk sokkal tömörebb a felszínen, mint a mélyben. Mi van, ha a Hold valójában nem is egy égitest, hanem egy mestersége szerkezet?
Orosz gyanakvás
Egy dolgot már az elején érdemes leszögezni. A mesterséges Hold elmélete nem légből kapott, tudományos bizonyítékok támasztják alá. Az értelmi szerző két orosz kutató volt. Mihail Vaszin és Alexander Cserbakov.
Az orosz tudósok olyan ősi tibeti krónikákat és szláv legendákat vettek alapul teóriájuk kidolgozásához, amelyek szerint az özönvíz idején még nem volt az égen a Hold.
Ezt a Biblia is alátámasztja, hiszen a Jelenések könyve arról ír, hogy a Föld csak 13 millió évvel ezelőtt „kapta el” a Holdat. Vaszin és Cserbakov ezekből indult ki, amikor kidolgozta az űranyahajóra vonatkozó elméletet.
Az elmélet rögtön magával vonta a logikus, és kikerülhetetlen kérdést: ha a Hold nem volt ott a helyén korábban, akkor hol volt? És hogyan került oda? Nem csupán mesterséges, hanem belül teljesen üreges lehet. A furcsának ható elmélet kitért arra is, hogy milyen funkciója, célja lehet a mesterséges objektumnak.
A kutatók szerint az égitestet több milliárd évvel ezelőtt egy technikailag fejlett idegen civilizáció állította Föld körüli pályára.
A két tudós meggyőződéssel állítja, a Hold üreges belsejében utazáshoz szükséges üzemanyag, navigációs berendezések, megfigyelőeszközök, valamint az életkörülményeket fenntartó gépek rejtőznek. Az égitest ezáltal egyfajta Noé bárkájaként funkcionálhat, de az is lehetséges, hogy valamikor magára maradt a Föld körüli pályán, és a speciális műszerek hosszú ideje automatikusan vezérlik a „járművet”.
Különös felszín
Bár a Földről látható oldalon 300 ezer krátert számoltak össze a kutatók, a Hold másik oldalán alig több mint 30 ezer becsapódásnyom található – vagyis az összes kráter mindössze tíz százaléka.
És mind nagyjából egy időből származik! Úgy négymilliárd évvel ezelőtt kaphatta ezt a rengeteg találatot, egy legfeljebb kéthetes időszak alatt.
Az 1967-es Lunar Orbiter által készített felvételeken egy torony is feltűnik a Hold felszínén.
Mire megfordult, a másik oldalát már alig csúfították el a meteoritok. Egyes kráterek színültig tele vannak porral, másokban alig akad por.
Az orosz kutatók szerint ennek magyarázata, hogy a becsapódások során megsérült védőburkot a legénység egy cementszerű anyaggal töltötte fel.
Ez a réteg a kiszáradás után finom holdi porrá alakult át, és nagy arányban tartalmaz rendkívül ritka fémeket, ráadásul elképesztően ellenáll a hőnek és a korróziónak. Vaszin és Cserbakov okot talált a mágnesességre, a szüntelen vibrációkra és a véletlenszerű gázkisugárzásokra is, amelyek a belső atmoszféra hatásai lehetnek.
Tökéletes álca
Hogy honnan jöhettek az idegenek? Nem tudni. Sem azt, hogy a Hold mint gép, üzemel-e még. Lehet, hogy csak automatikus üzemmódban kering körülöttünk, és már rég elhagyták egykori „lakói”, de könnyen meglehet az is, hogy még ma is aktív idegen bázisként működik.
Tökéletes álca. Gondoljunk csak bele, egy fejlett idegen civilizáció számára logikus lenne egy égitestnek álcázni hatalmas űrhajóját.
A fejlett idegen fajok nagy része egészen biztosan használ valamiféle álcázó eszközt. Gondoljunk csak a Dyson-gömbök hatásmechanizmusára, és arra, hogy mennyire nehéz őket kiszúrni.
A sejtések szerint a Hold gömb alakú belső részét két rétegből álló héj veszi körül. A durván megmunkált külső lemez a becsapódó meteoritok által keltett lökéshullámok elnyelését szolgálja, vastagsága pedig – becsléseik szerint – a 32 kilométert is meghaladja. A belső fedőréteg azokat a gázokat tartalmazza, amelyek az atmoszféra, a fény és a légkondicionálás szabályozásában segítenek.
Egy mesterséges objektum a Hold felszínén. Ilyen, és ehhez hasonló, túlságosan szabályos alakzatokat tucatszámra találni az égitest szürke felszínén. Talán bejáratok lennének a belsejébe?
Noha az egész világon akadtak és akadnak olyan tudományos szakemberek, akik szerint az üreges Hold elmélete csupán az utóbbi évtizedek „orosz űrvicceinek” egyike, a teória számos rejtélyre ad logikus magyarázatot.
Például arra, miért éppen harmadannyi a Hold tömörsége, mint amire mérete és tömege alapján következtetni lehet, és miért csak három kilométer mélyre hatolnak a legnagyobb, több száz kilométer átmérőjű lunáris kráterek.
Talán egy közvetlenül a durva felszín alatt rejtőző, pajzsként szolgáló réteg megállította a becsapódó meteoritokat? Ezt igazolja az a tény is, hogy a holdkráterek mélye domború, holott – a természet törvényei szerint – logikusan homorúnak kellene lenniük.
Titkos Apollo missziók
Az Apollo missziók célja nem pusztán tudományos versenyelőny szerzése volt a hidegháborús nemzetközi hangulatban. Az amerikai kormány minden bizonnyal már régóta tudott arról, hogy a Hold mesterséges.
Az Apollo küldetések során arról akart megbizonyosodni a NASA, hogy a Hold tényleg mesterséges szatellit-e.
Az Apollo-missziók során többször láttak azonosítatlan objektumokat a Hold körül keringeni, elszáguldani.
A Holdra szállás híres felvétele nem volt színjáték, de nem tükrözte teljesen a valóságot. Megtörtént, az emberiség ténylegesen az égitestre jutott, azonban a felvétel csak a kirakat volt a közönségnek. A „színfalak” mögött sokkal komolyabb vizsgálatok folytak, és egy lehetséges kapcsolatfelvétel különböző műszerekkel a felszín alatt lakó élőlényekkel.
Idegenek a Hold belsejében
A Hold belsejében lévő külön világ nem sugároz ki jeleket az „égitesten” kívülre, de időnként minden rendszerbe hiba csúszik. Egyesek szerint az Apollo missziók során fellépő adáshibák, szakadások mind-mind a mesterséges működés okozta üzemzavarok eredményei.
A hírhedt Hűha! jel sem kizárt, hogy innen lett elküldve, vagyis a Hold belsejéből, egészen véletlenül, vagy szándékosan. Mivel különféle jelzavarás, és visszaverődések segítségével elérhették azt, hogy a Földi megfigyelők ne tudják beazonosítani a jel forrását.
A titkos Apollo misszókra visszatérve: akadnak olyan feltételezések, miszerint a Hűha! jelet valaki a NASA-nál mégis megfejtette, ás rájöttek, hogy a Holdról érkezett, ez volt az oka tulajdonképpen annak, hogy elindították az Apollo küldetéseket.
Hisz az a nagyhatalom akinek először sikerül felvennie az idegenekkel a kapcsolatot, netán szövetségre lépni velük, az hatalmas stratégiai versenyelőnyre tehetett szert.
Az idegen űrhajók
A mesterséges Hold az ufó észlelések nagyrészét is megmagyarázná. Eddig úgy gondolták, hogy talán féregjáratokon át közlekednek, melyek legtöbbször a Földbolygó északi és déli sarkainál találhatóak.
A feltételezés szerint talán nem is – legalábbis nem csak – ilyen féregjáratokon át jutnak el bolygónkra, hanem úgy, hogy végig itt voltak a szomszédban. A ksiebb űrhajók, amiket a hétköznapi emberek csak csészealjakként írnak le, mind a Hold belsejéből érkeznek, majd ott is tűnnek el, ezért nincs soha nyomuk máshol a naprendszerben. Az sem kizárt, hogy a hírhedt 13000 éves fekete lovag műhold is a Holdról, pontosabban a Hold belsejéből származik.
Emberi űrbázis
A hivatalos szervek évtizedeken át próbálták a Holdat terméketlen, üres, halott vidéknek beállítani. Mintha ezért nem lenne semmi értelme oda elrepülni. S bár az amerikai űrhivatal hosszú ideje mindent megtesz annak érdekében, hogy félretájékoztassa a világ közvéleményét, a bizonyítékok napról napra gyűlnek arra vonatkozóan is, hogy szinte valamennyi Hold-missziót azonosítatlan repülő objektumok és titokzatos fények kísértek az útján.
A jelenség egyébként nem új keletű: angol csillagászok már 1869-ben beszámoltak arról, hogy feltűnően világító fénycsoportokat figyeltek meg több hónapon keresztül, minden éjszaka.
A hasonló felvillanások napjainkban sem ritkák, rendszerint valamelyik kráter belsejében tapasztalják őket. Éppen ezért született olyan elmélet is, miszerint a Hold egy emberi űrbázis. A jövőből érkezett emberiség egyfajta óriási anyahajója, mellyel múltbéli önmagát figyeli meg.
Az űrhajósok maguk is megfigyeltek különös tárgyakat és jelenségeket a Holdon, amelyek egyáltalán nem illettek oda – például a kráterek mélyén húzódó kupolaszerű objektumokat és olyan nyomokat, amelyeket mintha valamilyen közlekedési eszköz hagyott volna maga után. Az idegenek jelenlétét a Holdon más érdekes események is alátámasztják: például az eltűnő, majd újra felbukkanó – bizonyosan nem természetes eredetű – kráterek, a 27 naponként szabályosan ismétlődő holdrengések, mesterségesnek tűnő falak és repedések, titokzatos pára- és füstrétegek.
Noé bárkája
Egyesek szerint a Hold egy olyan mesterséges objektum lehet, ami talán azt a célt szolgálhatja, hogy egy a jövőben bekövetkező potenciális kataklizma során menedéket nyújtson az emberiség túlélőinek.
Például egy aszteroidával való ütközés nagy valószínűséggel minden élőlényt kipusztítana a bolygón, így az emberiség csak úgy tudná megmenteni önmagát, ha a becsapódás előtt a Holdra evakuálná a kiválasztott egyedeket.
Egy ilyen anyahajó óriási túlélési esélyt jelentene bármely fajnak, így az embernek is. A Föld esetleges pusztulása után újra be lehetne népesíteni egy másik bolygót a segítségével.
A számtalan elmélet közül bármelyik lehetséges. Az igazság talán a Hold sötét oldalán túl van. Vagy talán a Hold legmélyén…