A kérdés tudományosan bizonyított válasza sokkal egyszerűbb, mint azt először gondolnánk. Tényleg mi lennénk az a bizonyos csúcsragadozó faj?
Az ok valójában a fejlődésünk történetében keresendő, hiszen alapvető funkciója a védelmi mechanizmusunknak, hogy félünk a sötétben. Mivel a kezdetekben nappal vadászó életmódot folytattunk, a szemünk és az életmódunk ehhez a viselkedéshez mérten fejlődött ki.
Mivel az őskorban nem az ember volt az uralkodó faj, ezért az éjszaka beköszöntével biztonságos helyre húzódtak, hogy megvédhessék magukat a potenciális csúcsragadozóktól, akik az éjszakai életmódhoz alkalmazkodtak.
Ha úgy vesszük, ma sem az ember az igazi csúcsragadozó, hiszen ha egy éhes oroszlán elé vetnének, puszta kézzel nem tudnánk megvédeni magunkat, így a fajunk a mai napig a technika védelme mögé bújik. Fegyverek vagy megfelelő védőfelszerelés nélkül most is ugyanolyan védtelenek vagyunk, mint jó pár ezer évvel ezelőtt.
Mivel az őskorban nemigen volt fejlett a technika, hiszen az emberiség csak ízlelgette az eszközhasználatot, alig néhány fegyver állt az ősemberek rendelkezésére, hogy megvédjék magukat a veszélyes ragadozóktól
A világossághoz alkalmazkodott szemünk miatt a sötétben teljesen védtelenné válunk az olyan vadászokhoz képest, akik tökéletesen látnak napnyugta után is.
Ebből az élményünkből alakult ki a félelmünk a sötéttől, hiszen a legkevésbé sem tudjuk irányítani a körülöttünk zajló eseményeket az ismeretlenben.
A korszerű technikai fejlődés ellenére sem tudtunk szabadulni az ösztönünktől, ami főleg gyermekkorban nagyon meghatározó. Minél fiatalabb valaki, annál kevésbé képes tudatosan elnyomni az ösztöneit, ez lehet az oka annak, hogy a 3-8 év közötti korosztály sokkal jobban fél a sötétben, mint idősebb társaik.
Manapság persze nem csak a fejlődésbeli tapasztalatainknak köszönhetjük, hogy tartunk az ismeretlentől.
Számtalan horrorfilm kulcseleme az éjszaka, hiszen a túlvilág és az idegen fajok tökéletesen beleillenek egy ismeretlen, szinte varázslatos közegbe.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ebben az esetben is az ismeretlentől való félelem generálja a feszültséget, mivel a tudatunk akaratlanul is a sötétbe képzeli a rémalakokat.
A torontói egyetem kutatásai kimutatták, hogy ez az ösztön nagyon is pazar védelmi mechanizmusa az emberi elmének. A sötétben senkit sem bénít meg a félelem, sőt, épp ellenkezőleg, maximális éberségre motiválja az embert.
Éjszaka egyfajta rossz érzés, szorongás fogja el a legtöbb személyt, így minden apró neszre odafigyelünk, akárcsak a zsákmányállatok.
Ez első hallásra furcsa hasonlatnak tűnhet, pedig ugyanaz a védekező mechanizmus működik bennünk, mint a ragadozók zsákmányaiban. Ez segíti a túlélést.
A kutatások azt is kimutatták, a gyermekek nem csupán az ösztöneik miatt félnek a sötéttől, 30%-ban a szülőktől eltanult mintákat követik. A félelmünket tehát átörökítjük a következő generációnak, ami a kutatók szerint egy nagyon hasznos dolog. A sötétben az érzékek kiélesednek, ezáltal sokkal jobban odafigyelünk az esetleges veszélyforrásokra, ami akár az életünket is megmentheti.